Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - I. közl. 311

312 A KÖZÉPKOR KEZDETE akkor is valószínűleg a hadak útját jelezte ; magukat a városokat azonban még azon esetben is kimélniök kell vala a hódítóknak, ha környékükön megtelepednek s azokat államukba olvasztják. Kimélniök ép azért kellett, mert félnomád létökre első sorban a közeleső városok ipara és kereskedelme által fedezhették szükségleteiket. A Duna balpartjától a mai Magyarország legkeletibb vonaláig mindenesetre uagyon kevés nyoma lehetett már a római szellemnek, ha állottak is még emlékei. S ha ez emlékekből másfélezred év múlva is becses darabok juthattak a bécsi, budapesti és dévai muzeumba, sőt a berlinibe és londoniba is — semmiesetre sem mutattak még oly igen vigasztalan képet Attila idejében, kit az utolsó római, Aetius barátjának mondanak, s kit emitt egy szemtanú, komoly államférfiú, Prisons Rhetor, amott a középkor egyik legnevezetesebb alkotása, a Niebelungenlied magasztal, mint jámbor és nagylelkű férfiút. Mint a hagyomány is tudja, világraszóló küldetést tulajdonított magának ; s belőle sem hiányzott az a vágy, a mi izzóvá tette Alarik, majd, valamivel később, Odoalter és Theodor ik agyát, hogy t. i. népe harczias szellemének felhasználásával elevenítse föl a római állameszmét és mi ezzel jár a római műveltséget. íme egy barbár fejében a renaissançe eszméje, mely ezer évvel azután nem világhódítókat, hanem szerény tudósokat s művészeket foglalkoztat s valaha átalakítja az emberiséget. A Róma újjáalakítását czélzó eszmék azonban Pannónia újabb gazdáinál keltettek visszhangot. Konstantinápolyban szerzett klassicus neveltetése nem hagyja nyugodni Theodorikot, a keleti gótok királyát, az Attilától elfoglalt területen. Alig harminczöt évet töltött népe Pannoniában, melynek gazdag rónaságai ós dombvidékei szántatlanúl maradtak ez idő alatt s így nein csoda, ha a gepidákon kivűl főleg az éhség űzi Theodorikot új területre s arra a gondolatra, hogy Itáliát elfoglalja. Nemsokára már valóban Ravennából küldöz rendeleteket Pannoniába, annak barbár és római lakosaihoz. A szüleinek boldog kormányára még emlékező lakosságot a barbár népek gonosz kormányzata helyett a gótok jó igazságszolgáltatásával s a rómaiak bölcseségével kecsegteti. Saját magát is görög szelleműnek tartotta, ki eredeti barbárságától egészen megszabadúlt ; s valóban római és valóban polgárisúlt ember vált belőle. Bámulatos kitartással munkálkodott, hogy fenntartson annyit, a mennyit lehet, a római alkotásokból, de érvényesítse a gót szellemet is. Ez magában véve képtelen lett volna egy hagyományokkal és hatalmas múlttal dicsekvő állam szerepének egy-