Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A szombatosok. Különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére s munkáira írta dr. Kohn Sámuel 242

TÖRTÉNETI IRODALOM. 24:$ tirányzá a közfigyelmet mélyebben a szombatosok felé. Azóta több jeles történetkutatónak megragadta érdeklődését e kis számú, de sajátságos felfogásához bámulatos kitartással ragaszkodó felekezet sorsa, mely több, mint háromszáz évig kevés kivétellel a legerősb megpróbáltatások, szenvedések oly képét tárja elénk, a melyhez foghatót a vallásfelekezetek krónikájában hiába keresünk. . A szempontok azonban, a melyekből vizsgálóink kiindultak, alig mondhatók igazi történeti szempontoknak. Majd mindenik irónk, a ki e tárgygyal foglalkozott, a priori megállapított elvekből indult ki s így természetes, hogy a fejlődés mozzanataiból elvonható tanúságok sem lehettek valódi tiszták, az író saját vallási felfogásától mentek. Kohn Sámuelről, a ki bizonyosan legtöbb világot vetett egészen mostanáig a szombatosok fejlődésére, többé-kevésbbé szintén ezt mondhatjuk. Nem kívánjuk mi a történeti kritikának ama túlhajtott obiectivitását alkalmazni, mely az iró egyéni nézeteit, rokon-vagy ellenszenvét egészen háttérbe szorítani parancsolja: de azt joggal megkívánhatjuk, hogy az író se többet, se kevesebbet ne következtessen az előtte való adatokból, mint a mennyi azokból csakugyan következik. Nem kívánjuk, hogy az író ne a saját czéljainak megfelelőleg csoportosítsa az adatokat: de azok magyarázatában emelkedett szempontok kitűzését várjuk, a melyekből ki van zárva az író egyéni tetszése vagy nem tetszése. Kohn Sámuel már állásánál fogva mintegy hivatva érezheté magát a szombatosok dogmatikájának megírására s kétségkívül könyvének ez a része a legsikerültebbnek is mondható. A szombatosok vallási felfogásának vizsgálódásához valóban csak az foghat igazi komolysággal, a ki a zsidó vallás dogmatikájának minden részében teljes jártassággal bír, mint a szerző. Ezt, mint előre vártuk, Kohn tisztázza is a legrészletesebben, szabatosan, hűen. Elmondja, hogy a szombatosok első korszakában még a kereszténység nagy elvei az irányadók. Később mind inkább hajlanak a zsidóság felé, mind távolabb és távolabb maradnak az új szövetség tanításaitól. Az evangéliumokra alig hivatkoznak s a bibliának megmásíthatatlan igéit vakon követik, még »ha a tudomány vagy a tapasztalat látszólag ellenök szólnának is, mert a mit mond, annak igaznak kell lennie.« A harmadik korszakban azután teljesen beleolvadnak a zsidóságba, ugy hogy a bözödújfalviak tényleg a zsidó vallásra térnek. A szombatosok vallásának e lassú átalakulása egymaga feltűnően mutatja a biblia magyarázatának hasonlíthatatlan fontosságát, a miért a kath. egyház papjai nagyon érthetőleg vonakodtak azt a nép kezébe adni. Annyi bizonyos, hogy a reformatio ^vívmányai nélkül a szombatosság soha nem keletkezhetett volna. 16*