Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - L. B.: Szabó Károly: A régi székelység. Székelytörténelmi- és jogi tanúlmányok 238

240 TÖRTÉNETI IRODALOM. 23ít mély e van. Különben is miért veszett volna ki a székelve, székelű,. székelvi szó ? Hunfalvy azt hirdeti, hogy a székely szó nem nemzetségi származást jelent (mint a besenyő, kun vagy egyéb szavak), hanem foglalkozást. A székely szó nem külön népcsaládot, hanem határőrt jelent. Emlékeztet Timonra, ki Regéczen a székely szót csősz, határőr értelemben hallotta használni, és hivatkozik arra, hogy székelyek az ország nyugati határán is valának Soprony, Pozsony és Nyitra vármegyékben ; a sopronyi Yágh helységnek lakóit, — Yágh pedig »besenyő« telep volt, — székelyeknek, Siculi de Wagh-nak nevezik okmányaink. Ámde Szabó Károly Biharban, Szabolcsban és Tolnában is ismer székelyeket, kik az ország belsejében nem lehettek határőrzők (— dehogy nem, nem csak az országos határt lehetett és kellett őrizni —) és kik több igen alapos indicium szerint, melyeket az érdemes szerző felsorol, csak Erdélyből költözhettek be Magyarországba. Hunfalvy Pál azt véli, hogy a székelyeket mint határőröket Szt.-László vagy egyik utódja telepítette Erdély keleti részébe. Joggal figyelmeztet Szabó Károly, hogy erről sem okleveleink, sem a telepítésekre különben jól emlékező helyi hagyomány épen semmit sem tud. Krónikáinknak pedig, ha a telepítés nem tör* ténhetett korábban mint Szt.-László uralkodása idején, okvetlenül tudniok kellene erről, mert hiszen ez főfontosságú és egyhamar el nem felejthető tény volna úgy a népélet, mint a királyi kormányzat szempontjából. De hogy nem telepítvényesek a székelyek, azt Szabó szerint legjobban a jogtörténelem bizonyítja. A székelyek jogrendszere épen nem királyi kiváltságokon alapult, mint a többi telepítvényeseké. Köz- és magánjoguk egészen a XVI. század második feléig Szabó szerint azon kort tükrözi vissza, midőn a magyar nemzet a kereszténység felvétele és a királyság megalapítása idejében vérségi kormányrendszer alatt élt. Ez utóbbi állításhoz ugyan, azt hisszük, kétség fér (mert minden törzsszerkezet nem egyforma, de különben is a székely alkotmánynak a XIV., XV., XVI. századokban okvetlenül fejlettebb közműveltségi igényeknek kellett megfelelnie, mint a milyen a magyar alkotmány Szt.-István korában volt) de bizonyos, hogy lia a székelyek Magyarország különböző vidékeiről Szt.-László idejében (1077 — 1095) vagy a XII. század elején költöztek volna Erdélybe, magukkal kellett volna vinniök szokásaikat, szervezetüket, felfogásukat a jogrendről, és akkor hogyan volna megmagyarázható azon kétségtelen tény, hogy a székelyek egészen sajátos, Magyarországon talán soha, de ez időben bizo-