Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - DR. WENZEL GUSZTÁV: A Frangepánok Magyarország történetében az Anjou királyok korában - I. közl. 193

AZ ANJOU KIRÁIA'OK K0RÁ11AN. e»kiit tegyék le. >) Bertalan — mint látszik — ezen felszólításnak eleget is tett. Duym ellenben, ki akkor valószínűleg távol, és magyarországi ügyekben volt elfoglalva, Velenczében meg nem jelent ; sőt nyilván azon oknál fogva, mivel a köztársaság követeléseinek teljesítését ki akarta kerülni, ismételt siirgetések daczára 3

) a hűségi esküt le nem tette, és e miatt 1345. a velenczei kormány által a vegliai birtokra való jogától megfosztatott.3

) ') »Quia Comités Doymus et Bartholus — — tenentur facere observari concessioner!) ; maniletur flistricte eis. quod faciant stb. (et) personaliter venire et comparare debeant, coram nobis pro iuramento sub poena concessionis« stb. Ljubics id. m. II. köt. 2. 1. 2) 1839. Itóbert Károly magyar király csak külön levél által eszközölte ki számára, bogy a velenczei kormány a hűségfogadási határnapot a legközelebb májusra (Ljubics id. m. II. köt. 54. 1.), s továbbá azon év szent-Mihály napjára halasztotta el (u. o. 68. 1.) Frangepán Duym mindazonáltal ekkor sem, s az ezután liozzá intézett ismételt felszólításokra szintén nem jelent meg; a mire azután 1342. junius 1-én a velenczei kormány azt rendelte : »Cum Comiti Duitno (le Yegla, qui iam annis decern elapsis venire debebat Venetias ad faciendum iuramentum fidelitatis, ut per formám concessionis tenetur et debet, missae fuerint quamplures literae et ambaxatae, et nihil de dictis ambaxatis et litteris sibi missis curans, venire Venetias recusavit, ut tenebatur stb., et sic capta fuit pars, quod unus Nótárius Maioris Curiae ad dictum Com item Duymum destinetur eidem praecipiendo districte, quod Venetias venire debeat ad faciendum iuramentum, ut tenetur et debet, usque ad festum Omnium Sanctorum proxime futurum sub poena in concessione contenta, videlicet perdendi partem sui Comitatus, et in alios deveniendi, sicut per dictam concessionem tenetur.« (U. o. 145. 1.) Azonban ez sem használt, s Duym mindezek daczára is elmaradván, végre 1342-ben a vegliai püspököt küldte Velenczébe, hogy eszközöljön a lmségfogadásra új elhalasztást, s ekkor a köztársaság erre a legközelebbi áldozó csütörtököt tűzte ki. (ü. o. 159. 1.) Mielőtt azonban ezen határnap elérkezett volna, az akkor Modrusban tartózkodó Duym egy ellene támasztott kárositási vádra azt válaszolta, hogy már 12 év óta csak kétszer, és akkor is csak rövid ideig volt Veg-liában, tehát az ellene felhozott esetben bűnös nem lehet. (U. o. 166. 1.) S minthogy Erzsébet anyakirályné ugyanakkor Nápolyba utazott, s Frangepán Duym az ő kíséretében volt, a királyné kérésére a liííségfogadási határnap ismét sz.-Mibály napjára (u. o. 179. 1.), és azután a legközelebbi karácsonra halasztatott el. (U. o. 195. 1.) Mivel azonban ez sem vezetett czélhoz, s alig volt várható, hogy Duym, ki magát magyar főúrnak érezte, magatartását szemben a velenczei signoriával megváltoztatta volna : méltán azt következtethetjük, hogy a velenczei főuralom Veglia birtokosait oly szűk korlátok közé helyezte, mikép magukból jelentékenyebb önálló tetterőt kifejteni képesek nem voltak. °) 1344. (1345.) die 17. Januarii. Capta : Inspectis elongationibus terminorum Comiti Duymo factis. et etiam forma concessionis, quod scribatur Comiti Bartholo fratri dicti Comitis Duymi, in quem pars Comitatus ipsius Comitis Duymi per formám concessionis devenire debet, quod ad nostram praesentiam teneatur et debeat venire usque ad festum sancti Petri proxime secuturum pro sacramento fidelitatis praestando, quod facere neglexit fráter Kims praenominatus ; cum intendimus et velimus ipsum Comitem Bartholum