Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - DR. WENZEL GUSZTÁV: A Frangepánok Magyarország történetében az Anjou királyok korában - I. közl. 193

AZ ANJOU KIRÁLYOK KORÁBAN. országi ügyekhez solia közelebbi viszonyba nem lépett. ') Ellenben Frangepán Bertalan 1335. a köztársaságnak szintén hűséget fogadott ugyan, s ennek hasznos szolgálatot is tett; de azért magyarországi tartozásait is teljesítette ; — míg a harmadik testvér Duym inkább magyar főúrnak érezte magát, s ehhez képest intézte dolgait ; a velenezei köztársaság iránti tartozásait pedig folyton folyva könnyen vette, annélkűl mindazonáltal, liogy őt ezek tekintetében hűtlenséggel vádolni lehetett volna. A mi a részleteket illeti, Frangepán Duym és Bertalan magyarországi állásáról és szerepléséről, a kútfők elégtelenségénél fogva, csak töredékes tudósításokkal bírunk. Az, hogy ők 1335. fegyveres szolgálataikat Istriában és Friaulban ajánlották fel a köztársaságnak, melynek nevében a szerződést velők Michaeli Endre arbei comes kötötte meg,a) csak annyiban tartozik ide. mert bizonyítja, hogy Lajos magyar király szolgálatában sokkal fontosabb és nagyobb tevékenységet lejtettek ki. Leghatározottabb tudomásunk a két testvérnek Erzsébet magyar anyakirályné 1343. és 1344-ki apuliai utazásában való részvétéről van. Frangepán Bertalan ugyanis Brigiiéből 1343. junius 16-án Dandolo Endre velenezei dogét az iránt kérte meg, hogy neki a Chersóban állomásozó gályát engedje által, melyen rangjának megfelelő díszszel az akkor Segniához közeledő magyar királynét Apuliába kisérhesse ;a

) s úgy látszik, hogy ez neki engedélyeztetett is. Ugyanazon időben Lajos király és Erzsébet királyné levele érkezett Yelenczébe, melylyel a köztársaságot kér') Ezen b'rangepán Miklós vagyis u. n. »Nicolaus Comos Vegliae« egész életét a velenezei köztársaság szolgálatának szentelte. (L. a velenezei államkönyvek után Ljubicsot ici. ni. II. köt. 58. 67. 11., HI. köt. 257. 350. 11., [V. k. 101. 106. 224. 231. 11. st,b.) Az, bogy ő csakugyan Frangepán Frigyesnek fia volt, kitetszik a velenezei nagytanács 1353. május bó 28-iki határozatából, melylyel viszonya sógornéja Morosini Mabillálioz, testvére Bertalan özvegyéhez rendeztetik. (U. o. III. köt. 376. 1.) — Különben még 1364., tehát oly időben, mikor a Frangepánok már semmi feudális kapocsban nem álltak Velenczéliez, a köztársaság seregéhez 100 lovas fegyveres fogadtatott Segniában (Ljubics id. m. IV. köt. 61. sk. 11.) — Miklós még 1374., a velenezei államkönyvekben »provisionatus noster in Tergesto«-nak neveztetik. (U. o. IV. köt. 106. 1.) -) Ljubics id. m. I. köt. 448. 1. 3) Wenzel, Anjoukori diplomácziai emlékek II. köt. 17. 1. 14*