Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. DARVAI MÓRICZ: Étude sur l’origine des nationalités de la Transylvanie par m. le comte Géza Kuun 168

TÖRTÉNETI IRODALOM. 1 77 hasonlósága a Hissarlik és Mykenae mellett találtakhoz. A Herepei által vizsgált tumulusokban, hol a holttesteket födő vékony földrétegre nagy kövek nehezedtek, a sok összenyomott és eltört csont között csak egy ép és négy törött koponyát találtak, melyek dolichocephal jelleget tűntetnek fel és igen keskeny homlokúak. A hedelői sírhalomban minden fej kelet felé volt fordítva és közelében oltárt találtak négy nagy kőből, melyek legfelsején még volt hamú és megszenesedett csontmaradvány. — A kőkor után Erdélyben is rézkor előzte meg a bronzkort. Az erdélyi bronzleletek igen érdekesek. Hogy Erdély a Kr. előtti IV. századtól kezdve Macedóniával és Görögországgal sűrű összeköttetésben volt, azt a pénzleletek bizonyítják. Sok pénzdarab Thasos szigetéi ül való ; vannak pénzek Koson és Lysimachus képével. A balkán félszigeti, sőt a kis-ázsiai dákokkal is közlekedtek Erdély régi lakói. A phoeniciaiak elvetődtek oda bányászkodni. Apolloniai és dyrrhachiumi drachmák és consuli érmek tanúsítják, hogy a Kr. e. III. századtól kezdve megvolt az összeköttetés Illyriával és Rómával. Ezen már históriai időkben Herodot szerint agathyrsok és syginok is lakták Erdélyt. A thrák szokású agathyrsok a Maros forrásainak tájékát népesítették, nőközösségben éltek, szerették az arany ékszereket és Virgil szerint festették bőrüket (»pictique Agathyrsi«). Később részint a dákok közé olvadtak, részint a Dneper felé vándoroltak vagy a Haemus tájékára. A médfajú syginok az előbbiekkel egyidejűleg Erdély kereskedő elemét szolgáltatták, melynek összeköttetései a Haemusig, Lyguriáig, Cyprusig, az adriai tengerig terjedtek, úgy hogy a liguriaiaknál a »sygin« szó kereskedőt jelentett—-mint nálunk hajdan a »görög« — és Cyprus szigetén sygin alatt oly lándzsát értettek, minőt a sygin nép használt és árúit. Strabo idejében a sygin már ki volt szorítva Erdélyből és a Kaukasusba húzódott. Dákok lakták Erdélyt, kik a régibb sarmata elemet is elnyelték. Dácia pedig, melyet Burovista emelt hatalomra, tulajdonkép soknyelvű államszövetség volt, melyben a keleti részt (Erdélyt és mellékét a Tiszáig) lakták a dákok, egyéb részeit pedig bastarnok, a dákokkal rokon géták sat. A dák városok, erődített hegyek (Gredistye), kereskedelmi összeköttetések bizonyos fokú műveltség bizonyítékai. Ha Dácia a római hódítás után — mint Eutropius mondja »diuturno hello viris erat exhausta«, ebből bizonyára nem következik, hogy a dák nép teljesen ki volt irtva. A latin feliratokban Sarmandus és Sula (sol) dák istenek, Bovipal, Andena, Bilipis dák nevek szerepelnek. »Daci montibus inhaerent«, írja Florns. 161-ben még annyian voltak a dákok, hogy Antoninus