Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - II. közl. 102

112 KONSTANTINÁPOLYI ÚJABfl KUTATÁSOK. gróf Bonneval egykori osztrák altábornagy útján, ki az ifjú Rákóczit még Bécsből ismeri vala. Az alkudozások bár hosszan húzódának, — elvégre is czélhoz vezettek; Rákóczi József 1736. december 5-én Rodostóba érkezett s nem sokkal utóbb Konstantinápolyban járt, nagy intimitásban lévén Bonnevallal. A dolgok ekkor már az osztrákkal zavarodni kezdének, a kitört muszka háború következtében ; s 1737. közepén VI. Károly császár — a passaroviczi békekötést megszegve — teljes erejével megtámadta az ozmán birodalmat, mint orosz szövetséges. A két oldalról, két hatalmas monarchától fenyegetett Törökországnak nagy előny lett volna ily körülmények között, lia Magyarországban és Erdélyben a császár ellen fölkelést idézhet elő. A Rákóczi név varázserejére gondoltak, s 1737. septemberében József herczeget a régi bujdosók főbbjeivel Konstantinápolyba híván, nagy kitüntetésekkel fogadták és elkezdének alkudozni véle. Ö egy sept. 8-án kelt, olasz nyelven szerkesztett terjedelmes emlékiratban tizennégy pontba foglalá kívánalmait. ') Ezen emlékirat alapján iudúltak meg aztán a további tárgyalások. Rákóczi fiát V.Mahmud szultán császári residentiájában december 2-án ünnepélyes kihallgatáson, nagy pompával fogadá, erdélyi fejedelemséggel bíztatta, gazdagon megajándékozá, s ugyanazon évpénzt rendelé számára, a melyet atyja élvezett volt. A tárgyalások befejezésére a nagyvezér utasíttatott. Ez utóbbiak eredménye az 1738. január 20-iki kétoldalú szerződés, mondhatnók : véd- és daczszövetségi oklevél, melynek példányai ötöd napra ünnepélyesen kicseréltettek, s ez alkalommal — január 25-én — a szultánnak az erdélyi fejedelemségről szóló athnáméját is, a szokásos szertartásokkal, átadá a nagyvezér a trónjelölt Rákóczi berezegnek »Ma — írja a jelzett napon Mikes Kelemen, — nagy pompával a vezérhez menénk. A vezér melléje ültetvén a fejedelmet, egy kevés idő múlva kávét adata, és a fejedelemre egy nyusztos kaftánt adának, és minket (a kíséretet) is felkaftányozának. Ez meglévén, a vezér és a fejedelem felkelének, és a vezér a fejedelem kezében adá az athnámét, a mely levélben a császár !) Ez emlékirat egykorú, gróf Canal piemonti portai követ által kormányának megküldött másolatát a turini államlevéltárból ismerem. T. K.