Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - II. közl. 102

THALY KÁLMÁNTÓL. 109 történt ? ') Annyi bizonyos, hogy a haldokló Thököly Imre lelkére ónsúlylyal nehezedett valami, - talán az az 1703. május 18-iki reversális ; s ez iratta vele utolsó napjaiban azt a végső agóniája idejéig rejtegetett, zárt codicillust, melyet csak halála után rendelt fölbontatni.2) Ebben aztán, meghiszsziik, hogy lelke meggyőződéséből, igazán vallja »nunquam se sincere tractasse« a jezsuitákkal, és mint lutheránus kívánt meghalni. Ez azonban magán az elkövetett tényen, - hogy t. i. történelmünk e fényes tehetségű, de jellemére nézve nem épen ideális feddhetlenségű alakja, vallását áruczikként volt kész eladni, — alig változtat, alig változtathat. E fölfogásunkat ki kellett jelentenünk, ámbár sajnáljuk, hogy épen mi, a kik Thököly eredeti végrendeletét és codicillusát napfényre hoztuk, épen mi akadtunk rá a véletlennek sajátszerű intézkedéséből e reá nézve oly terhelő tartalmú Emlékiratra, s nekünk kell letörölni segítnünk jelleméről az ideális vonást. De ráakadtunk, s kiadtuk, - el nem hallgathattuk! Mert: »Barátunk Rákóczi, barátunk Thököly: de legnagyobb barátunk az igazság!« A történetírónak — gyakran még a sympathiák rovására is — ezt kell nyomoznia. Méltánytalanok volnánk azonban, ha e most mondottakkal szemben Thökölynek némi mentségeűl nem hangsúlyoznánk az időpontot, mikor az az Emlékiratban idézett áttérési nyilat') Nevezetes, hogy Thököly legújabb életirója Angyal Dávid, — kinek müvének befejező része jelen tanulmányunk megirása s az Akadémiában felolvasása óta jelent meg, — e kérdésre nézve, ámbár egészen más és nem ily bőven csorgó forrásokból merítve, a miénkhez egészen hasonló ei-edményre jutott. »A galatai jezsuiták — irja ő, — már ekkor (1701-ben, midőn Ferriol az áttérést legelőször ja vállá a bujdosó fejedelemnek), kísértették Thökölyt. Rendházuk főnöke, Branconnier atya, sokszor meglátogatta a számüzöttet Kis-Azsiában is. A Ferrioltól megpendített (s Thökölytől az őrgróf szerint vissza nem utasított !) eszme ilyenkor többször szóba került. Branconnier megígérte Thökölynek, hogy lehetővé teszi elutazását Franczia- vagy Olaszországba ; Thökölynek viszont meg kellett Ígérnie a kitérést, s úgy látszik, mintha Branconnier meg nem elégedett volna a puszta Ígérettel. .1 jezsuiták azt híreszteltek, hogy Thököly kitért.« (L. Magy. Történelmi Életrajzok, V. évf. 4-ik füz. 273. 1.) T. K. 2) Y. ö. erre vonatkozólag is Angyal D. idézett miivét, 275—76.1., a ki szintén így fogja fel a dolgot ; a minthogy a codicillus tartalma és az előzmények után nem is lehet máskép felfogni. T. K.