Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97

MEGNYITÓ BESZÉDE A .JAN. 26-AN TAKTOTT KÖZGYŰLÉSEN. 99 ezen irányzata nem volt ez értelemben és külső nyilvánulásaiban szoros értelemben alkotmányos, annak szelleme kétségkívül az volt, mert mindig a nemzet szellemének és tényezőinek éles fölismerésére, mérlegelésére és méltánylására volt alapítva, mely legtöbb esetben utólag biztosította eljárásával szemben sokaknak beleegyezését és lelkes támogatását, kik előzetesen egyes intézkedései és lépései ellen óvakodva szabadkoztak volt. Korának ingatag nemzetközi terén gyakran változtak tervei, kísérletei és szövetségesei ; míg a belkormányzat mezején kifáraszthatlan szívóssággal és következetes vaserélylyel, melyeket fényes siker koronázott, törekedett czélj a valósítására: egy rendes szervezetű haderő megteremtésére, a közigazgatás szabatos menetének biztosítására, főleg pedig az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatására, mely hatalmast vagy gyöngét, gazdagot vagy szegényt, urat vagy pórt egyaránt biztosított jogaiban, vagy méltó büntetéssel sújtott merényleteiben. Személyében látták a nép összes rétegei az élő törvényt, és a háládatosság kegyeletével őrizték meg századokon át azon fejedelem emlékét, ki egyéniségében nyújtotta nékiek azon jogos biztosítékokat, melyeket a későbbi századok számos intézményekben törekedtek valósítani. Külpolitikájának, minden látszólagos változásai daczára, volt egy tartós vezéreszméje : el nem szigetelni Magyarországot a nyugoti polgárosodás — sokszor megakasztott, de mégis következetesen fejlődő menetétől, és biztosítani az ország fönnállásának és fejlődésének egy középeurópai háttért, melyet az ozmán hatalom növekedő ereje kétszeresen tett nélkűlözhetlenné. Ha az ettől közvetlenül fenyegető veszélyek és egyes diadalmas hadjáratai daczára nyugot felé fordultak élete utolsó éveinek tervei, kisérletei, sikerei, annak oka, nemcsak azon varázsban keresendő, melyet a renaissance férfiára az ujolag fejlődött nyugoti és délnyugoti polgárosodás kellett hogy gyakoroljon,főleg egy roskadozó művelődés színhelyének szomorú romjaival szemben : de kiválóan azon államférfiúi éleslátásban, mely megértette vele, hogy az ozmán hatalom főleg Konstantinápoly bukása után — egy világhatalom arányát öltötte fel, és hogy ellene egyes nemzetek védhetik területűket, nyerhetnek egyes diadalokat — de, hogy annak tartós legyőzése és meg-7*