Századok – 1889

Értekezések - Gr. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - XI. közl. 30

36 lilt. LÁZÁR MIKLÓS. ban, hol Keménynek is vala praesidiuma; a fejedelem nyilatkozata szerint: »ha szabadon jár-kél, csak bosszúságomra is bemegyen Erdélyben, s a török közzé, s annál inkább, ha propter formám a török valami ajánlással lészen neki, és Apafi uram.« Arestomából Kemény János eleste után, tehát 1662. január végén, szabadnia ki. Az Apafi fejelemsége alatt főispánkodása lövid ideig tartó volt, fejedelemkereséssel vádoltatván őt Apafi elfogatta ós a fogarasi várba záratott. Semmi sem bizonyulván be ellene,kileucz havi fogság után, a fejedelemnő közbenjárására, 166-t. február havában szabadon ereszték. Fogsága alatt mást tettek helyére főispánnak, vissza nem kapta főispánságát. Ezután idehagyva Erdélyt, kiment magyarországi birtokára és ottan tartózkodott. Testvére leánya Barkócziné által osztályra szóllittatván fel, 1666. feb. 3-kán Huszton kedve ellen ezzel osztályos szerződésre lép, a török előtt később tett nyilatkozata szerint: »mert féltem, hogy megfognak magamat is, s mind elveszik jószágomat«, de hamar megbánva tettét, a szerződést megszegte, mi pert vont maga után. Ugyanezen évben Hunyad vármegye főispátisága végett Kun István és Kapy György között harcz merült fel, melynek eldöntését a fejedelem a tanácsurakra bizváu, ezek a főispánsághoz legtöbb joggal bírónak a törvényesen el nem ítélt Zólyomit mondták ki, de minthogy Zólyomi magát távol tartotta az országtól, a két versenyző fél közt Kapynak adák e tisztséget, miről értesülvén Zólyomi, kiben a tanácsurak nyilatkozata reményt gerjesztő, bejött Erdélybe a főispánság visszaszerzésére lépéseket tenni. Az Apafi nagyon kegyes fogadtatása által felbátorítva, a Fejérvártt szeptemberben tartott országgyűlés folyama alatt beadta Bánffy Dénes által kérelmét a fejedelemhez, ki a válaszadását másnapra igérte, mely hogy jó lesz, abban a tanácsurak egyike sem kételkedett. Azonban Kapy felhasználva az időt, minden követ megmozdított és Bánft'y Dénes meg Naláczi István aludvarmester által rávetette a fejedelmet, hogy szándékától eltérjen, és Zólyomi kérése megtagadtatott. Ez évben tárgyaltatott pere is az első törvényszéken, melyet elvesztvén a hunyad megyei törvényszéken. hol ellenese Kapy elnökölt, a fejedelmi táblához felebbezett. Az 1667. január 5-től feb. 4-ig Maros-Vásárhelytt tartott országgyűlés ideje alatt hozott ítéletet a felső tábla, hol felperesnek gróf Thököli István is előállott, ki maga is Bethlen István egy unokáját bírta nőül, itt is elveszté perét Zólyomi; az anyai javakból Vajda-Hunyadnak és néhány más birtoknak fele Thökölinek és Barkóczinénak ítéltetett oda. A per elvesztése után kétségbeesetten Hunyadvárába ment, ottan összeszedve becsesebb portékáit, márczius havában kiszökött Magyarországra, Nagyváradra, Hamza basához szaladt, ki