Századok – 1889

Tárcza állandó rovatok - Vegyes közlések - 270

TÁRCZA. 271 ki a franczia Akadémiának jan. 9-iki ülésében e tárgyról egy értekezést mutatott be, szerencsésebb volt elődeinél. Felismerte ezen képben Vancza István esztergomi érseket, ki később palestinai bibornokká lett 1252— 1266. s a magyar birodalomnak egyik kitűnő támasza volt, ki a tatárjárás után hazája felvirágoztatásán hathatósan működött. Miként magyarázható meg azonban a Chartres és Esztergom közötti összefüggés ? Mély ur felemlíti, hogy Yillardole Honnecourt Yancza István által meghivatott Magyarországba s hogy magával vitte a vázlatai között a székesegyház díszítéseit is, hogy azt az érseknek bemutassa. Azt hiszi tehát, hogy a kép a híres szobrásznak Francziaországba való visszatérése után készült, de nem állítja, hogy az valamely vázlata után készült volna. -— Thaly Kálmán társulatunk elnöke a fővárosi iparoskörben nagyszámú hallgatóság előtt febr. 21-én este felolvasást tartott keleti utazásáról s különösen Rodostóról. A legkisebb részletekre kiterjedő s mégis megkapó vonásokkal jellemezte a bujdosó magyarok utczáját, a hogy azt ő és magyar társai találták. Rodostóban még most is, különösen az örmények közt, hagyományszerüleg él a »magyar király« alakja, a hogy Rákóczi Ferenczet nevezik. Thaly beszélt egy kilenczven éves örménynyel, ki még gyermekkorában látta a függő hidat, mely Rákóczi étterméből a kertbe vezetett. A czímert is látta még az öreg örmény, mely Rákóczi palotájának kapuja fölött díszlett. Thaly bejárta Rákóczi s a bujdosók házait. A földszinten szegény örmények laknak, az emeletek üresek. Rákóczi éttermében még most is teljesen ép nyolez, gyönyörű mór stilü ablak, a falak barokk-stilű diszítményei még nem koptak el s ott áli még a gyönyörű pipatartó. A mennyezet czédrusfa koczkákból készült s a falak festett térközeit 15 olasz mivü szines stucco-gyümölcs-csoportozat díszíti, az ebédlő olyan, hogy most is, hacsak kissé restaurálnák, használható volna. Ebben, valamint a többi bujdosók emeleti termeiben senki sem lakik. Rákóczi egykori kertjeiből temető lett. Thaly érdeklődött az iránt, hogy most voltakép kinek tulajdona a magyar városrész. És megtudta, hogy voltakép senkié, vagy most is a —- magyaroké. Az egész városrészt annak idején a szultán fermánja a magyaroknak s azok utódainak adományozta s a házakba csak úgy hurczolkodtak be az örmények. Jellemző, a mit Thaly elbeszél, hogy hozzá s többi magyar kiránduló társaihoz örmény küldöttség jött, kérve őt, hogy a magyarok adják nekik bérbe Rákóczi egykori földjeit, rétjeit. Mert a rodostói török hatóság most is annyira ragaszkodik az egykori török szultán adományleveléhez, hogy Rákóczi földjein senkit megtelepülni nem enged s a házakban is csak könyörületesse'gböl tűri az örményeket. Thaly látta a Rákóczi által alapított katholikus kápolnában a karosszéket, melyben a fejedelem ülni szokott. Érdekes még a mit megemlített, hogy a Rodostóban a bujdosók közül elhalt utolsó magyar, egy Horváth István nevű ember, ki 1799-ben halt meg. Thaly terjedelmes kivonatokat készített a magyarok halálozási stb. anyakönyveiből és sok érdekes és új adatot derített ki. — Ezen felolvasásról az Egyetértésben