Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A nagybányai bizottság jelentése. Írta dr. Schönherr Gyula 126

128 BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '128 ment keresztül. Ekkép legbecsesebb oklevelei elvesztek, elkallód­tak, a mit a tűz épen hagyott, elpusztította őrzőinek gondatlan­sága, sok olyan okiratnak, melyet a múlt század szorgalmas gyűjtői, Kaprinay, Katona még meglévő eredetiekről másoltak le, ma már nyoma sincs ; úgy, hogy a levéltár, mely a város történeti múltját tekintve, a pozsonyi és kassai városi archívumokkal áll­hatna egy színvonalon, ma eredetiben mindössze 31, másolatban és átiratban 11, tehát összesen 42 oklevelet tud felmutatni a mohácsi vész előtti időből. A legrégibb oklevél nagy Lajos király 1347. szept. 20-án kiadott kiváltságlevele, melyben a város régi szabadalmait és kiváltságait megújítja. A 16 pontból álló kiváltságlevelet Katona egész terjedelmében közli ismeretes nagy művében (IX. k. 490.1.) s utána Fejér is átveszi (Cod. Dipl. IV. 1. 497. 1.), Szirmay pedig magyar fordításban adja »Szatmárvármegye esmérete« czimű munkájában. (I. k. 217. 1.) Ezen kívül még több oklevél is ki van adva. Tamás egri püspök 1422-ki oklevelét, melyben a város és Tibai Péter plébános között 1387-ben kötött szerződést meg­erősíti, Fejérből (X. 6.490. és X. 8. 233.) ismerjük ; ugyanő több oklevelet közöl, részint egész terjedelemben, részint kivonatban, a város levéltárából. (1376. X. 5. 96., 1393. X. 2. 124., 1430. X. 7. 303.) Batthyány Ignácz »Leges ecclesiasticae« czimű gyűj­teményében per extensum találjuk II. Ulászló 1492-iki itélet­levelét, mely a plébános-választás szabadsága ügyében közte és a város között folyt pert a város javára dönti el, míg Wenzel Gusztáv Magyarország bányászatáról irt becses munkájában a bányászatra vonatkozólag közöl néhány érdemes oklevelet. A nagyobbrész azonban mostanig kiadatlan — (Szirmay rövid kivonatai e tekintetben alig jöhetnek számba!) — s jogi, műve­lődéstörténeti és egyéb szempontokból érdemes tartalmuk meg­érdemli, hogy e helyütt bő regestákban ismertessük azokat: 1412. május 8. Németi. A szerb despota András esküdt polgár és a többi szabók kérésére a városon kivűl lakó kontárokat mesterségük gyakorlásától 3 ezüst girányi birság mellett eltiltja (75. sz. a. Az oklevél eredetije nincs meg, csak mult századbeli magyar fordítása, melyben a des­pota nevéül György olvasható. Nagybányát 1411 óta tudvalevőleg a szerb despoták birták Zsigmond adományából, de 1412-ben István volt a despota, kit Branlcovics György csak 1427-ben követett a fejedelmi székben. A for­dító vagy a dátumban tévedt, vagy a nevet olvasta hibásan, a Stephanus rövidített alakját Gcorgiusmik oldva fel, — ha ugyan egyátalán authenticus­nak tekinthetjük a mult századbeli magyar szöveget, mely Mátyás 14U9-iki oklevelével szórói-szóra megegyezik.) 1445. február 14. Nagybánya. Kolozsvári Sertliew Péter erdélyi egyházmegyei pap, hites jegyző, a szent-István-templom sekrestyéjé­ben Gewbel Jakab városi biró kérésére nagy Lajos 1347-iki privilégiumá­nak hiteles átiratát adja, „presentibus ibidem discretis dominis, Johanne filio Nicolai de Vyskra, Nicoiao filio Berthel de Mediomonte, Johanne

Next

/
Oldalképek
Tartalom