Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A nagybányai bizottság jelentése. Írta dr. Schönherr Gyula 126

126 BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '126 mérés és a hála a levéltár nagyérdemű őrzőjét, br. Ve'csey József urat illeti, ki a legnagyobb készséggel bocsájtotta levéltárát társúlatunk küldötteinek rendelkezésére s ezeknek munkáját minden tekintetben előmozdítani, megkönnyíteni és élvezetessé tenni törekedett. DR. FEJÉR PATAKV LÁSZLÓ. A nagybányai bizottság jelentése. Nagybánya sz. kir. bányaváros, Szatmárvármegye bányavidékének központja, úgy területileg, mint történelmi tekintetben egyike az észak-keleti részek érdekesebb városainak. A mármarosi hegyek végnyúlványainak lábánál, a szatmári síkság beszögellésén elterülve, mintegy összekötő kapcsot képez egyrészt a felvidék és a nagy magyar alföld, s másrészt az anyaország és az erdélyi részek között, megadva a lakosság múltjának s jelenlegi állapotának alapjellegét. Az aránylag kicsiny, alig pár mértföldnyi területen, mely sajátszerű volta daczára még külön nevet sem nyert a vidék topográfiájában, e városka igen élénk, változatos múlttal dicsekszik, mely gazdag köztörténeti momentumokban. Korán kifejlett bányászata és pénzverése Nagybányának már az Anjou-királyok korában fontos pénzügyi jelentőséget biztosítnak; s e jelentőség, a míg egyrészt a város sorsát az ország közgazdasági viszonyainak történetével hozza szoros kapcsolatba, egyúttal kijelöli a további fejlődés irányát és határait. A város a XV. századtól kezdve országos jelentőségű hely volt, melynek bírása a politikai és vallási küzdelmek viharos időszakában hatalmi kérdést képezett mindenik félre; s polgárai e mozgalmas idők által öntudatban, vagyonosságban és műveltségben fejlesztve, az ország e félreeső zúgában élénk kulturális élet központját teremték meg városuk falai közt, melynek legméltóbb emlékjelét az egykori híres gót-stilü templom maradványában, a hatalmas Szent-István-toronyban birjuk. A főbb vonások, melyekben e szép múltat ismerjük, az eddiginél nagyobb figyelem méltó tárgyáúl kínálják Nagybánya régi történetét, annál is inkább, miután az, mint az észak-keleti részeké egyátalában, meglehetős ismeretlen terület hazai történetíróink előtt. S épen azért, a mily szép bizonyságot adott e kis város a tudomány iránt való érzékéről, midőn a szomszéd vármegyébe rándúló Történelmi Társúlatot igazi magyaros szívességgel hívta meg vendégeűl, ép oly készséggel és örömmel ragadta meg a Társúlat a kedvező alkalmat, hogy ez ősrégi bányaváros