Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Magyarország pénzügyei. Írta Acsády Ignácz 37

an. LÁZÁR MIKLÓS. törődött vele, hogy a nyomorult Balassa koldustarisznyával mendegéle a fejedelemhez jószágait követelni.« Hunyadmegyében Aranyon kivűl Boknj is lakfészke, Osdolai Kun István. (Lásd Kiiküllőmegye.) Kun István, István és Sulyok Sára ha. Két évig volt Hunyadmegye főispánja, azonban hogy Zólyomi Miklós elfogatása után, melyik hóban lett azzá, nem határozhatjuk meg. Hogy némelyek panasza következtében 1665. vége felé mozdittatott el onnan a fejedelem által, gyanítható abból, hogy Kun sérelme az 1666. elején tartott országgyűlés folyama alatt tárgyaltatott a tanácsurak által. Naláczi Naláczji István. Naláczy István, Péter és Palatics Erzsébeth fia. A Barcsay Ákos »csirák«-jának nevezi őt, Bethlen Miklós. Azon kevés urak egyike, kik midőn a török 1661-ben Apafiit fejedelemnek tette, e fejedelemhez csatlakoztak, és ő ez időtől fogva előbb mint aludvarmester, azután mint főudvarmester, kegyencze, kinek Apaffi sok szép jószágot adományozott, főleg Hnnyadmegyében, meg Zarándmegyében. A fejedelemre nagy befolyása volt és irják róla, hogy mint Teleld politikájának egyik zászlósa, azon kor egyik legnagyobb, de nem igen szeretett tényezője. Apaffi őtet, meg Balog Máthét, vitte magával, midőn .1663. őszén Magyarországra az érsekújvári táborba kiment. Az 1664-ik év január havában Belgrádba a nagyvezérhez kiildé, hogy a behódolok számára menedéklevelet szerezzen. 1671-ben már mint főudvarmester jő elő; ez évben neki és nejének, Tornya Borbála* nak egy zarándmegyei birtokot adományoz Apaffi. A főudvarmesteri állást is megtartva, 1678-ban Hunyadvármegye főispánjává és a dévai vár kapitányává neveztetett ki,') s valószínűleg ez évben lett consiliarius is. Ez év végén ő vitte Adrianápolyba a. portának az adót, honnan a következő év január havában tért vissza. Az 1684-l<i tavaszon tartott országgyűlés folyama alatt, melyen Barcsay fejedelem privilégiumai eltöröltettek, ismét a portán jár; Bethlen .Miklós szerint »fő követségre eltudták a portára; nem kicsiny subtilitas volt, mert ha honn lett volna, nehezzen vehették volna erre (az eltörlésről szóló törvényczikk megerősítésére) a fejedelmet.« 1688-ban hala el felesége. A qev-Egy adat szerint egyszersmind Zarándmegye főispánja is