Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A városi bizottság jelentése. I. Írta dr. Csánky Dezső 91

BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '97 nagy fontosságú ez adat a megye nevének magyarázatára nézve is, egyenesen utalván bennünket e folyóra, mint a melynek régi neve az egész nagy földre, majd az itt támadt politikai területre : a megyére is átment. — A többi magyar határnevek közül álljanak itta következők: »alveus Euzpatak, fonticulus Hydegkwth, fluvius Nadaspathak, lacus Zekfew, circa Magasmartli, fluvius Egruspatak, campusculus Tuissesmezew.« Más példákat, Jód helység tájáról 1427-ből kapunk. Ilyenek: »mons Jodhegye, campus Mengedmezew, Alpes Cyplesliawasa« sat., továbbá 1456-ból Apsa vidékéről, pl. »Kermeczhege mons (in cuius cacumine habetur quidam murus, ut dicitur olim pro Castro constructum fuisse dinoscitur), Kermeczpathaka, rivulus Ekerpathaka, via Esthwanwtha, mons Fenyewsbeeg, campus Peleskemezeye« sat. Számos oklevelet találunk az öt korona-városra vonatkozólag is. Ezeket szaporítják a Szilágyi igazgató úr által a técsei és hosszumezeiJ

) levéltárakból tanulmányozás végett kikölcsönzött iratok, melyek ilykép számunkra is hozzáférhetőbbekké váltak. Ezek közül említhetjük V. László 1457. évi oklevelét, mely újra megerősíti a Huszt város régi vámmentességi privilégiumát, melyet különben 1504-ben II. Ulászló is újra átir. Továbbá Mátyás királyét a jobbágyoknak Huszt városába leendő szabad költözéséről, — mely az idevaló vendégnépeket, volt hivatva szaporítani. Egy másik oklevél 1465-böl Simon liuszti plébánost mutatja be »vicarius térre Maramarosiensis« gyanánt, ki alatt a király nevében az üt város fölé helyezett főbírót értették. II. Ulászlónak egy 1500-ból kelt privilégiuma pedig Huszt, Visk és Técsű városokat minden rendes és rendkívüli királyi adózás alól fölmenti, mint a kik »circa fodinas salium nostrorum« a nélkül is nagy és terhes szolgálatokat végeznek. Kétségtelen, hogy e városok lakossága ez időben már teljesen magyar. Tudjuk, I. Károly király 1329-ben még német és magyar lakosokat ismer e helyeken, Mátyás király azonban már határozottan: »quinque oppida nostra hungaricalia« kitételt használ 1459-ben, midőn atyjának a kormányzónak és elődjének: V. Lászlónak ama privilégiumát megerősíti, bogy a hanyatlásnak indult Hosszumezőváros ne mint eddig a folyton gyarapodó Técsővel egyenlő összeggel, hanem külön, portaszám szerint adózzon. (Hosszumező város levéltárában.) Egyébiránt ugyané körülmény a polgároknak a középkorból fönmaradt vezetékneveiből is kiviláglik. Ilyenek Hosszumező ről 1456-ból: a Diák, Ágoston, Ádám, Nyerges, Kovács, Suba l) Utóbbi mintegy 16 db mohácsi ve'sz előtti oklevelet foglal magában. SZÁZADOK. 1889. VIII. FÜZET. 7