Századok – 1889
Bizottsági jelentések: - A vármegyei bizottság jelentése. II. Írta dr. Deák Lajos 88
BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '89 ként 850 frt fizetése, vagyis, mint akkor mondatott, zsoldja járt, melyről szintén a megye tartozott gondoskodni s habár igen sok nehézséggel járt is azon épen nem jelentéktelen öszvegnek felhajtása, mégis meglehetős pontossággal szolgáltatta be, rendszerint két havi (1700 frt), vagy három havi (2550 frt) összegekben a munkácsi, sárospataki, kassai, rakomazi kapitányoknak, provisoroknak, u. m. Balling János, Pongrácz Mihály, Leovei Gergely, Láczai János, Koncz András stb. uraméknak. Azonkívül a huszti várba is kellett 20 gyalogosnak 4 — 4 írtjával 80 frtot fizetni havonként az ahoz tartozó városoknak. A nagyobb összegeket rendesen az alispán vagy más tekintélyes egyén vezetése alatt küldöttség 10—12 lovas kísérővel szállította az illető várparancsnokhoz, a hol épen a megyei katonák táboroztak s e küldöttségeknek, lovaskisérőknek esetröl-esetre jelentékeny úti költségek szavaztattak meg, melyek fedezésére mindig rovatai is állíttatott meg az akkori négy járásra. A. küldöttség vezetője részint rangjára, részint a távolságra való tekintettel 40, 50, 70 frtot kap, a lovas kísérők 5 — 6 frtot fejenként egy-egy expeditióra. Azon kivűl külön követségek is küldetnek egyik-másik parancsnokhoz, — sőt a katonák ruházatáról is kell gondoskodni s ha még fölvesszük, hogy a belső rendfentartás sem került kevésbe, bizton elmondhatni, hogy Máramarosmegye igen jelentékeny évi áldozattal járult a hadakozás folytatásához. Az sem hagyható figyelmen kivűl, bár a jegyzőkönyvekből ki nem tiinik is, miszerint közvetlen csaták folytak volna a megye területén, de még is meglehetős rendetlen és zavaros közbiztonsági állapotok voltak, mert nagyon gyakoriak a lopásért, verekedésért való panaszok s már 1643. decz. 15-én szükségesnek tartja elrendelni a megye,miszerint a strázsák legszigorúbban őrizzék mindenfelé az utakat, a levél nélkül járó ismeretlen lovasokat vagy gyalogokat azonnal elfogván, vigyék a huszti várba szigorú büntetés terhe alatt, — mely helyzet egészen megegyezett egy kis ostromállaiíottal. A hadi adók felhajtása csaknem állandó tárgya a gyűléseknek és intézkedéseknek s például van eset, hogy a viceispán azzal áll elő, miszerint ö mindent megtett, de a szolgabírált nem engedelmeskednek s így a felelősséget magáról el, reájuk hárítja, inire elhatároztatott, hogy a szolgabírák 100 frt büntetés terhe alatt azonnal hajtsák be az adókat; úgy látszik ettől meg is ijedtek, mert a pénzek befolytak s büntetésre szükség nem volt. Az adók 100 nemesi oszlásra és száz kapu után vettettek ki, tehát már ekkor nem volt meg a 109 oszlás, melyet az előbbi felolvasó Márki Sándor tagtársam néhány évvel előbbi időről említett. II. A mi a fejedelemhez való viszonyát illeti a megyének, azt csak a legjobbnak sőt mondhatni bizalmasnak és melegnek mondhatjuk. Minden rendelkezése tisztelettel fogadtatik, teljesíttetik s kifogásnak, aggályoknak vagy épen ellenmondásnak ezen idő alatt nyomával sem találkozunk úgy, hogy bizton mondhatni, miszerint a közvélemény és akarat a fejedelmével teljesen ugyanazonos volt. 1643. január 20-án elhatároztatik, hogy a fejedelem lakodalmi solemnitására (t. i. ifjabb Bákóczi György 1642. márczius 4-én megválasztott fejedelemnek Báthori Zsófiával február elején Gyulafehérvárott tartott házasságára) idegen országból jövő követek részére az mi élés a járásokra vettetett, pontosan behajtassák s késedelem esetén falu 24 frtra, privata persona pedig 12 frtra exequáltassék a szolgabírák által.
