Századok – 1889
Bizottsági jelentések: - A vármegyei bizottság jelentése. I. Írta dr. Márki Sándor 68
86 BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '86 6 polturát kellett »tide mediante administrálni.« Ekkor már Rhédey Ferencznek, Erdély új fejedelmének hívei. De más korszakok történetéhez is igen sok becses adatot találunk a protocolumokban. Például a knrucz időkre nézve. 1665. ápr. 9-én tűnik fel először a későbbi knrucz király, Thököly Imre neve Máramarosban. »Az mi kegyelmes urunk ő nga kegyelmes parancsolatját — szólnak — megmondván tekéntetes nemzetes Teleki Mihály és Toldalaghi János uramék, tekéntetes nagyságos ifjú gróf Tököly Imre uramnak máramarosi örökös főispánságnak tisztiben való instellatiója felől és arról való kegyelmes donationalis levelét is praesentálván, tudniillik mostani méltóságos főispánunk gróf Rédei Ferencz urunk ő nga (kit Isten sokáig éltessen!) holta után, — ő nga felőlünk való kegyelmes provisióját (melyet cselekedett megemlített főispán urunk ő nga consensusából), — alázatos engedelmességgel vöttük és abbeli dispositióját acceptáljuk örömest, fenntartván a donationalisban specificált conditiókat, hogy annak idejében ő nga ifjú gróf urunk a tisztet juramentummal praestálva e nemes vármegyének s minden rendeknek s mind az ecclesiai rendnek szabagságának oltalmazására köteles legyen; kire Isten segélje ő nagyságát!« Rá segélte s ők is segítették benne. A bekövetkezett szomorú időkre nagyon illettek azok a sorok, a miket Darvay Ferencz megyei jegyző az 1691. évi jegyzőkönyv élére illesztett: »Quill faciunt leges, cum sola pecunia regnat ? Jus faciunt nummi, statuunt decreta ducati!« Máramarosvármegye nyugati határán, Dolhán vívták első csatájokat az elégületlenek, kiknek élére csakhamar II. Rákóczy Ferencz állott. Az 1703—1711-ig terjedő jegyzőkönyveket társulatunk alelnöke Thaly Kálmán búvárolta át azon 71 oklevéllel együtt, mely e korszakra vonatkozik. Maguk az okiratok többnyire oly körrendeletek, minőket más törvényhatóságok is kaptak a fejedelemtől, vagy tábornokaitól. A megye Rákóczy szabadságharczának csak elején és végén szerepelt élénkebben és csak ez időkből mutathat fel a köztörténetet inkább érdeklő adatokat. Jellemző a szatmári békealkut vezető Pálfynak és Károlyinak a megye által 2 — 2000 mázsa kősóval való jutalmazása ügyében írt levele, vagy a vármegyének azon határozottan kifejezett kívánsága, hogy a vármegye a szatmári béke után is egyesítve maradjon Erdélylyel. Ha tárgyára nézve kevés újat találhatott is a Rákóczy-korszak országos nevű történetírója, mindenesetre szabatosabban jelölheti meg immár azon szerepet, mely ez időkben Máramarosnak osztályrészül jutott. Nem kevés adat illustrálja a tatároknak Márámarosmegyébe