Századok – 1889
Bizottsági jelentések: - A vármegyei bizottság jelentése. I. Írta dr. Márki Sándor 68
7 6 BIZOTTNÁIÍJ JEI.ENTÉSEK. Erdély iránt, melynek törvényei és fejedelmei eleget foglalkoztak e városokkal, 1603-ban május 24. Rudolftól s 1646. márcz. 18. és 1652. szept. 12. III. Ferdinándtól is kieszközölte szabadalmainak megerősítését. Aránylag hosszú uralkodása alatt különösen Apafi Mihály erdélyi fejedelem karolta fel az öt város ügyét. Már 1663. julius 13. megerősítette Lipót királynak 1659. május 30. kelt privilégiumát, vagyis pallosjogot engedélyezett s helybenhagyta, hogy 12 mértföldnyi kerületben minden nemes és nemtelen gonosztevőt megfogathassanak s törvény szerint elitélhessenek. 1664. febr. 4. összes eddigi jogaikban megerősítette őket. Pár nappal később, febr. 17-én külön is jóváhagyta Ferdinándnak vám- és harminczad-nemességet biztosító s 1652. szept. 12. kelt privilégiumát, mit a nyakaskodó külső birtokosok és nemesek ellenében 1667. junius 22. és 1668. márcz. 9. ismételt is. Érdekes az 1664. évi privilégiumban, hogy a bor árulását megengedte az öt városban, de csak saját hasznukra és szükségletökre. A huszti vár számára való borárulást ellenben eltiltotta, Magyar- és Erdélyországból csupán a vár szükségleteire hordhattak bort. Ahhoz, hogy bortermelésre gondoljanak, be kellett várni Bari Jánost, ki csak 1822-ben merte kérni, hogy Máramarosban szőlőt ültethessen. Kimondotta a fejedelem, hogy a hajók kormányosai ingyen szolgálni nem tartoznak. Megerősítette a városokat a Makkos-, és Tölgyeserdők használásának jogában s egyúttal fölmentette a lakosokat azon kötelezettség alól, hogy a vár részére makkot szedjenek. A vár sertéseit csak akkor szabad az erdőkben tartani, ha a környéken másutt makk nem teremne. Kötelezi a tiszteket, hogy a városi polgároknak mindannyiszor megadják a kölcsön vett összeget, hogy mindenért illően fizessenek. A liusztiakat nem korlátolhatják szabad legeltetésök jogában a városbeliek. A beszállásolt katonáknak óvakodniok kell minden kihágástól. A sót a város mindazon lakosai, kik az aknákban dolgoznak, a Szigeten szokásos árakon kapják, kenyeret pedig Szigetről is szabad bevinniök. Ezt a szabadalmat kiegészíti a fejedelemnek azon, 1667. julius 9. kelt parancsa, melyet Pogány Menyhért máramarosvármegyei alispánhoz intézett. Ebben meghagyja, hogy a máramarosszigetieket ne engedje Técsőn túl fuvarozni. Mert ha mégis tovább akarnák szállítani a kereskedők által rájok bizott áruczikkeket, a técsőiek büntetlenül átrakhatják szekereikről a terhet a maguk alkalmatosságaikra s tovább vihetik azokat Köves-Ligetig. A Lipót-féle diploma döntött ugyan Máramarosvármegyc sorsa felett is, a városok azonban nem felejtették el végképen Erdély régi fejedelmeivel való összeköttetésöket. Még II. Apafi