Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A vármegyei bizottság jelentése. I. Írta dr. Márki Sándor 68

72 BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '72 Ä még felmutatott két oklevél közül az egyik a szepesi kamarának egy 1590. ápril. 30. Kassán kelt passusa, mely szerint az udvari kamarától a máramarosi bányákból házi szükségleteire kapott száz kősótt, lefizetvén érte a harminczadot, az Újhelyi-család akadálytalanúl hazaszállíthatja; s a másik Lipót király parancsa 1702. május 4-ről. mely szerint a Felső-Magyarországban a Tisza vidékén lakó urak a sóvám szedése következtében annyi sót halmoztak össze, hogy a bő felesleggel már most kereskedést is űznek, — őket a sónak ilyetén árulásától szigorúan eltiltja, hacsak mázsánként másfél rajnai forintot nem fizetnek a kincstárnak kárpótlás fejében. A rónaszéki sóbányahivatal II. Ulászlónak 1498-ban (sabbato proximo post festum beati Marci Evangeliste) Budán kelt s teljesen ép, függő pecséttel ellátott oklevelét küldötte be megtekintés végett. Ez oklevél, a máramarosi kamaratisztek és a sóvágók közt,ez utóbbiaknak fizetése iránt fenforgó viszályok ügyében intézkedve, Tharcsay János és Broll Miklós kamaratiszteknek meghagyja, hogy a máramarosi sóvágók fizetése és élelmezése iránt a munkásokkal megegyezni törekedjenek. így például mivel a sóvágók messziről jőnek össze s elegendő élelmi szert nem hozhatnak magukkal, ott kivűl pedig a föld terméketlen, mindenesetre gondoskodni kell arról, hogy jobban élelmeztessenek. A bányászat történetére nézve igen érdekes okiratot, melyet hosszúsága miatt le nem másolhattam. Mihály János úr ajánlkozott gazdag gyűjteménye számára lemásolni. Kiváló becsű okiratokat láttunk a vármegye történetének egyik legbuzgóbb kutatójánál, Mihályi János főügyész úrnál, ki a bizottság kérésére készségesen megígérte, hogy a birtokában levő darabokról külön jelentést fog tenni. Nevezett tisztelt tagtársunk megmutogatta egyúttal a családja birtokában levő szarvaszói aranyleletet, mely 1847-ben került felszínre s mely négy kisebb és két nagyobb, spiralis ékítményekkel ellátott aranylemezből, ahhoz tartozó karikákból s ritka teljességű arany-gyöngy füzérből állva, a népvándorlás korának egyik Európaszerte figyelmet érdemlő maradványa.Az egyik bronczkardot hazánkban csak a felkai híres lelettel hasonlíthatjuk össze. A bronczleletek, a megye őskorának e szép emlékei, már az 1876. évi régészeti congressuson méltó feltűnést keltettek s egy megyei muzeum megalkotására és a megye őskori történetének szorgalmasabb kutatására ékesszólóan ösztönözhetik Máramarosvármegyének a tudományokért lelkesedő társadalmát. Hiszen azok x) Néhány darabnak rajzát közölte Harnpel (A bronczkor emlékei Magyarhonban (XLVI. tábla).