Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Tanulmány máramarosi oklevelekről. Írta dr. Mihályi János 57

MÁRAMAROSI OKLEVELEKRŐL. 61 hoz 1717. szeptember 10-én intézett relatiója') szerint »pure pute az mi embereink által« vitetett végbe, és eredményezte azt, hogy Szatmár, Bereg és más szomszéd vármegyékből rabságra hurczolt több mint 10,000 honpolgár szabadságát visszanyerte; az akkor ejtett hadizsákmányt azonban »az ellenségnek insequálására re infecta befáradott váradi militia et diversis vicibus becsődült sok nép« vette el a győzők kezéből. De hogy tárgyunktól messze el ne tévedezzünk, mindezen hiteles helyektől és hatóságoktól a mi diplomatikánk számra nézve nem dicsekedhetik annyi oklevéllel, mint az ország más vidéke, mint akár a szomszéd Szatmár és Bereg vármegyék. Az országban fennállott 72 hiteles hely és más nyilvános levéltáraktól eltekintve, csak közelebbről értesültünk, hogy az országos levéltárnak 1526-ig terjedő diplomatikai része egy magában 85,000 darabra becsülhető; hogy mennyi lehet ebből máramarosi vonatkozású, azt talán a munkába vett regestázás után megtudhatjuk, de alig remélhető, hogy abból vármegyénkre arányszerü contingens essék. Okleveleink számának korlátolt voltát tulajdoníthatjuk egyrészt annak, hogy vármegyénk, mikép jelenleg, úgy a múltban is democraticus jellegű volt; a történet múzsája azonban aristocraticus érzelmű, és mikép a krónikák csak az események összegét említék fel s csak a vezető és irányadó személyeket emelik ki, ép úgy oklevelek is nagy számmal csak ott találhatók, hol kiváló férfiak kezében nagy vagyon összpontosul, és sok nemzedéken át megmarad. A democraticus élet, ugyanoly társadalom és gondolkozás igazolásáúl nem is kell hivatkoznunk egyébre, mint arra, hogy az 1514. évi pórlázadáshoz vármegyénknek majdnem összes nemessége csatlakozott: »omnesfereNobilesComitatusMaramarusiensis partem rusticorum tenuisse dicuntur«, úgymond Ulászló királynak ugyanazon évi decretuma, melyben ellenök vizsgálat rendeltetett el. Ugyancsak a democraticus érzületre mutat az, hogy vármegyénk közönsége II. Bákóczy Ferencz felkelő seregét már a mozgalom első évében 1703-ban, midőn attól magokat nagyon sokan visszatarták, 4000 gyaloggal és 800 lovassal növeli. (II. Bákóczy Ferencz emlékirata. Győr 1861.) Arra nézve egyébként, hogy egy aristocraticus főrendi osztály képződjék, hiányzott Máramarosban egy lényeges feltétel, t. i. a kir. adomány útján megszerezhető termékeny és gazdag vidék; »Terra Maramarosiensis in fertilis laboriosa et gravis ad residendum fore dinoscitur«, úgymond Róbert Károly király 1329-ben *) A gr. Károlyi családnak budapesti levéltárában levő eredetiből.