Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27

54 MÁRAMAROSMEGYE s ezért hűtlenségbe esvén, máramarosi birtokait elvesztette. E hűtlenségi tényt másként nem értelmezhetjük, minthogy Bogdán már nem egyszerű kenézi, hanem nemesi jogon birta az elvesztett jószágokat, melyeket aztán, hogy Moldvából a királylyal visszatértek, ugyané jogon nyernek örökre Balk és Drág testvérek. Ezek a tanulságok az I. Károly királyénál is korábbi időre utalnak vissza bennünket. S egyszersmind általok önmagától elesik annak lehetősége, mintha Máramarosmegye más felől, mint pl. Moldvából telepedett volna meg, melynek épen e megye adta az első lakosságot, avagy Szatmár és Erdély felől, mely tiszta jobbágy (oláh) lakosságával Máramarosnak épen ellentéte volt, sőt részben innen kapta magyar nemes gyanánt egyik leghatalmasabb földesurát: a Drágfiakat, aránylag igen korán, már a XIV- században. S ezzel elértünk lefelé az utolsó határkőhöz, mely még a XIII. századból: Kun László idejéből maradt át az orosz annalisok elbeszélésében. Schlőzer közölte először,J

) Engel megbeszélte és föltétlenül elfogadta,2) Fessler eldobta,3

) Wenzel értékesíté,4) többi történetíróink azonban nem törődtek vele. 5

) A mi feladatunk sem lehet, apróra megbeszélnünk hitelességét s zavaros előadásából az esetleg értékes tényeket kihalásznunk. De előttünk a mondottak után úgy tűnnek föl a XIV. századi események, mint a melyek ujjal mutatnak egy megelőző, mindenesetre a tatárjárás után történt, tömegesebb betelepedésre, mely e megyének főleg keletibb vidékeire egy fegyverforgatáshoz is értő tehát a szabad állapotra a megye összes lakosai közül legalkalmasabb — nomád (oláh) elemet hozott. 6) Y. Máramarost maga a természet szorította szabatos, erős keret közé, mely a megyének mint politikai egésznek évszázadokon keresztül határául és védelméül szolgált. E colossalis bástyafal csak nyugat-északon hagy tágasabb nyílást, melyen át a *) Gesch. von Littauen, Kurland und Lieflaud. Halle 1785. !)8. 1. 2) Gesch. des ungrischen Reichs und seiner Nebenlander 1. 430. 1. 3) Gesch. der Ungern II. 681. 4) I. h. 326. és küv. 11. 5) Pl. Szabó Károly, Kun László életrajzában. 8) E népet a kérdéses kútfő szerint hazájából: a Balkánról mint veszélyeset tuszkolta ki a görög császár Kun László segítségére, a tatárok ellen. E király aztán csekély hadi szereplésük fejében e szép tájakra telepítette őket.