Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27

ÉS AZ OLtÁHiSÁíi A XV. SZÁZADBAN. 51 nyiek, Pestesiek, Rusoriafc, Szálláspatakiak, Szentgyörgyiek, Vádiak sat. Mert a fejlődés e menete nem áll meg a legfőbbeknél, legérdemesebbeknél, idő jártával kiterjeszkedik egész kerületek többi kenézeire, kiválóbb tagjaira, családaira is. így alakulnak át az egykori királyi uradalmak kiváltságos, nemesi szabadalmakat élvező kerületekké, hadi munka árán, de a hadi és másnemű, megszabott kötelezettségek fen tartásával. 2

) E kerületek a Szörényi bánság alá tartozó dunamenti Orsova, Pécz, Szinicze, Drankó (és Szentlászlóvára) királyi váraktól észak felé: a miháldi a mai Mehádia vidékén, az almási (vagy halmosi) és illyédi, az előbbitől nyugatra; ezektől északra a krassófői és borzafői — a mai Berzava forrásvidékén — továbbá a komjáti (a mai krassómegyei Rafna és Zorlencz táján), a karánsebesi, egyszersmind e kerületek központja s föntebb észak felé a lugosi - a hajdani Temes- és Krassómegyében; valamint a hátszegi, Hunyadmegyében. A fejlődésnek utolsó lánczszemét képezi a Zsidóvárhoz tartozó nagy uradalom, a régi Temes- (a mai Szörény-)megyében, Lúgostól délkelet felé. E vár feltűnése (1320.) óta folyvást s még -1440-ben is a királyé, mintegy négy év múlva pedig már a Hunyadi Jánosé. 1444. körűi, a már akkor nagyhírű hadvezér, királyának kegyelt híve, elcserélvén a Maros menti Solymos várért az említett Zsidóvárat, az ehez tartozó uradalom némely kenézeit, kik hadjárataiban oldalán harczoltak, a király engedelmével e várnak mint tulajdonának hatósága alól felszabadítja s a karánsebesi nemesi székhez csatolván, birtokaikkal együtt fejenkint örökös magyar nemesekké teszi. 3

) E kiváló történelmi tény szemünk előtt töri át a választófalat, mely ama nyolcz nemesi oláh kerületet a környező többi, királyi vagy magánbirtokban levő oláh kerületektől vagy uradalmaktól: a váraditól, száditól, ikusitól, hunyaditól sat. elkiilö níté. S egyúttal csúcspontja e fejlődésnek, melyen egy apostoli lelkű katholikus magyar áll, immár nemcsak független, szabad !) Részletesebben : Századok. 1887. évf. VIII. f. 8 — 31. lapjain megjelent értekezésemben. 2) Részletesebben Pesty Frigyesnek az Akad. Értekezések 187 6. évi folyamában megjelent kimerítő tanulmányában: »A Szörény vármegyei hajdani oláh kerületek.« Pesty e nemű munkálkodása, s kútfőpublikácziói előtt teljes sötétség borúit e tájak középkori történetére. 3) Ez oklevél a Forgách csal. ltárában a M. Nemz. Múzeumban. (Elhelyezve 1487. év alatt, átiratban.) 4*