Századok – 1889
A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27
ÉS A7. OLÁHSÁG A XV. SZÁZADBAN. 41 Utjokat, megjelenésüket, újabb bevándorlók által történő gyarapodásukat nem könnyű figyelemmel kísérni s egy-egy helyre nézve meghatározni. Mert foglalkozásukhoz képest rendkívül mozgékonyak s még nagyobb tömegben sem egyetlen fő alá tartozó nép, valami külön nemzet, hanem csak több-kevesebb családok, törzsek csoportja. Ezért az írás sem igen vesz bevándorlásukról tudomást s rendszerint csak akkor foglalkozik velők, midőn már letelepedtek, államban és társadalomban accliinatizálódni kezdenek. Bizonyára nem azonos okok, nem is egy időben hajtották őket határaink felé. A legelő szüksége, a biztosabb megélhetés reménye, a pásztor-népek vándorló ösztöne az egyik csoportnál; egy-egy erőszakosabb torlódás a Balkánon, példáúl a török elől való menekülés a másiknál. S ehez képest nem is ugyanegy társadalmi fokon állanak e bevándorlók. Némely részök a pásztoréleten kivűl a félszigeten át-átrobogó gyakori viharokban nagyobb tömegben önvédelemre, ellenállásra, sőt támadásra, rabló-hadjáratokra is megedződött s egy-egy erélyesebb, vagyonosabb törzsfő alatt a hadi fegyelem korlátait is megszokta, E részben épen a félsziget közép- sőt újkori történetében találjuk a legjellemzőbb példákat; középkori típusokért ma is bízvást mehetünk az ellentétektől szaggatott, forrongó Balkánra. Egy-egy előkelőbb, vagyonosabb törzsfő és környezete bizonyára ép oly mestere volt a fegyverforgatásnak, mint a századunk küzdelmeiben is ismerős mai délszláv, albán sat., sőt még bárdolatlanabb, vadabb, szenvedélyesebb. A bevándorlás eme különbözősége, a foglalkozás változatossága, a társadalmi előkelőség eme fokozatai kétségkívül közreműködtek a letelepedés alakúlására is. E tényezők kényszerítő hatalma az új hazában is gyakran adhatott irányt a társadalmi fejlődésnek és foglalkozásnak. * Ehez képest az évszázadokon át beszivárgott, merőben pásztorkodó oláhság nem kerűlheté ki egyetlen sorsát, mely foglalkozásánál és társadalmi helyzeténél fogva egyedül megilleté e hazában: & jobbágyságot. A mint lassankint szűkebb körre kellett szorítkoznia, a lecsapódás pillanatában, midőn kénytelen állandóbban helyet foglalni egy-egy királyi vár vagy nemes-úr birtokán, — e függő helyzet volt számára a jegeczedés egyetlen formája. Nagyjából ez az eredete, hánya, sorsa annak az oláhságnak, melyet Erdély, Szatinár és a mai Szilágyság, Bihar, Zaránd,
