Századok – 1889

Értekezések - Dr. SZABÓ KÁROLY: Báthori István erd. vajda és székely ispán bukása 1493-ban 701

TÖRTÉNETI IRODALOM. 687' román este vechiu Rímleni)« azaz »oláhok (volochi), románok (oláh nyelven a régi rimleni.)« Miben rejlik itt a tanúság ? Abban, hogy a szláv forrás, a bibliai fordítás, a rómaiakat rimlen-eknek nevezte, s így fogadta el a régibb oláh fordítás is. Xenopol itt is szántszándékkal félre lép. O a rimlen szót «-vei írja (rímlen), mely i az a és o hangot is kifejezi; tehát rimlen = ram-len. Ugy de az ó-szláv nyelv rímljan-1 ír, az i-t n-vel fejezvén ki. így írta még az lígynevezett Kálvin Káté is 1657-ben. Az tehát a tanúság, hogy még a XYII. század közepén a rumun (oláh) nevet külömbözőnek tartják vala a rim (róm-ai) névtől; hogy még akkor rumun nem vala egy a román-nal, vagy épen rómaival, mint ma. Azon fejedelemségek (Xenopol vajdaságoknak nevezi), melyek a magyarok ideérkezésekor fennállottak, legdöntőbb bizonyság volnának arról, hogy szlávok és rumunok szervezve éltek vajdáik alatt. Béla király Névtelenje vagy Anonymusa szerint akkor a Tisza balpartján a Szamos és Kőrös között, meg Erdélynek éjszaki részein Mén-Marót; a Maros-Tisza szögén Orsováig Glad; Erdélynek közepén vagy szivén Gelou uralkodtanak. Más források szerint Erdélynek déli részein Kean volt az úr; az Anonymus szerint a Duna és Tisza közén pedig Zalán parancsolgatott, de ez nem érdekli a rumunok történeteit. Mind az öt nagyobb-kisebb hatalmasságot Xenopol világos előadása a bolgár főuraság alá helyezi. A mi már Mén-Marótot illeti, annak népe részint bolgár, részint rumun volt volna. Ez utóbbinak voltát Satu-mare (ejtsd: Szat-már) azaz Nagy-falu, teszi kétségtelenné, t. i. Xenopol előtt. Gladról mondja Xenopol, hogy az Anonymus és Sz.-Gellért legendája szerint, a keleti egyház híve volt, a Maros mellett várost építe, mely ma is megvan, t. i. a Tirgul Muresului de astazi (a mai). Hogy oláhok voltak alattvalói, abból tetszik ki, mert a legenda sok-sok marhát tulajdonít neki, melynek szegődött pásztorai valának (erant ei pecora infinita, quae habebant pastores suos deputatos). Egyébiránt megjegyzi Xenopol, hogy az Anonymus nagyon csalatkozik, midőn mondja, hogy Glad a »kunolc, bolgárok és oláhok segítségére« támaszkodott, hisz a kúnok (Cumani) a magyar elfoglalásnál kétszáz évvel utóbb tűnnek elő a dunai völgyben (de oara ce aparirea lor in valea Dunarei este posterioara cu 200 de ani cucerirei maghiare.) Gelou fejedelemségét az Anonymus a Kis-(Hév és Hideg) Szamos mellékeire helyezi, azt mondván, hogy lakosai rumunok és szlávok, hogy Gelou nem igen bátorkodnék a magyarok ellen vitézkedni, mert alattvalói sokat szenvedtek a kunoktól és besenyőktől (a 471. lapon). Ámde Transsylvaniának elfoglalását Anonymus nem úgy mutatja be, mint tökéletes legyőzést, mert Gelou-