Századok – 1889
Értekezések - JAKAB ELEK: A kolozsm. apátsági zárda mint üldözöttek menhelye - I. közl. 1
8 A KOLOZSMONOSTOKI APÁTSÁGI ZÁRDA, tőkéből 19,008 r. frt 6-os kamatra 1720. május 7. a bécsi banknál helyeztetett el, melyet három havonként fizettek, egy évi kamat 1.140 r. frt 28 krt tett s a kolozsvári Collegium javára és számadására a tartomány procuratorának szokott kifizettetni. E tőkéből 1719. jan. 12. a megmaradt 5000 r. frt, bécsi házának jelzálogul lekötése mellett 6-os kamatra Kuellmayr Mihály bécsi polgárnak adatott ki. Ennek kamata is az elébbihez hasonlóan szokott a Collegium szükségeire fordíttatni, a mi később a tartományrend procuratora tudta nélkül 5-re szállíttatott, 4000 frt azonban belőle 1732. szept. 22. a rector engedélyével a Bániadósság törlesztésére fordíttatván: csak 1000 frt maradt ezen adósnál 5-ös kamat fizetése mellett. Második az Erdélyi-féle tőkealap. Erdélyi István ország kanczellára t. i. 1637. az erdélyi u. m. kolozsvári, gyula-fejérvári és székely-udvarhelyi rendházaknak végrendeletileg hagyott 2000 aranyat, 4000 imperialis aranyat, ismét, forgalomban levő és közönséges pénz nemében 2000 frtot. Nemkülönben Rasky Gáspár atya Bécsben a Jézus-társasága erdélyi rendének fizettetett ki 1000 imperialis aranyat. E tőke, kamatával együtt időfolytán 23,187 r. frtra növekedett, s elébb a Csáky-nemzetségnek, azután herczeg Eszterházy Pálnak, Magyarország nádorának adatván ki: 171 l-ben átszállott gróf Draskovichra 5-ös kamatfizetés mellett, melynek biztosításául Sárvár nevű birtokát kötötte le. A fennebbi három tőkén kívül, kolozsvári rector Rajcsány atya számítása szerint, tartoztak még a jezsuita-rendnek az Eszterházy-örökösök 5939 r. frt 8J/2 krral, melyből a kolozsvári Collegiumot 4212 r. frt 16 kr illette. E tőkék 1721. a nevezett három erdélyi rendház között oszlottak fel; úgy, hogy mindeniké külön kezeltessék, s mindenik rendház saját tőkerésze arányában vegye a megfelelő kamatot is. 1721. az Erdélyi-féle alapból 12,075 frt 50 kr volt a Draskovichörökösöknél, melynek kamatát azok a rend procuratora kezébe, s ez évnegyedenként a Collegium pénztárába szolgáltatták be. 1740. sept. l-ig maradt náluk, betáblázva a csepregi uradalomra ; de mivel a kamat nem fizettetett pontosan, a birtok elfoglaltatott, megtartani azonban nem lehetvén: kiegyezés következkeztében a Collegium aránylag csekély kárával visszaadatott, s
