Századok – 1889

Értekezések - JAKAB ELEK: A kolozsm. apátsági zárda mint üldözöttek menhelye - I. közl. 1

MINT ÜLDÖZÖTTEK MENHELYE. 7 kes lelet, a minek alkatrészeit e felolvasás során az olvasóval megismertetem. Legbecsesebb a Collegium és akadémiai templom pénzeinek és kamatainak XVII. és XVÍII-ik századból való eredeti Tölcekönyve. Az elsőnek következő tőkéi vannak, s eredetök s gyarapodásuk, valamint hová s mire fordíttatásuk az eredeti írások alapján részletesen adatik elő. Első a Római tökealap, (Capitale Romanum) 1612. t. i. Claudius Aquaviva, jezsuiták generalisa idejében Major atya, kolozsvári rendházfőnök (Superior), a Collegium pénztárából, Rómában de Paulis Lőrincz jezsuita generálisnál letett 500 arany scudit vagyis ugyanannyi aranyat, melynek átalános becsértéke 400 római scudit tett. Kamatra adatván ez — a mint a rómaiak mondják, maga megsokszorosítása végett — s a kamat évről-évre a tőkéhez csatoltatván — bár belőle a generalis procuratorok a tartomány szükségeire annak ügyvédei kezéhez időfolytán 5333 római scudit szolgáltattak ki — az 1702-ig 10,000 római scudira emelkedett. Ez évtől 1720. május 17-ig a kolozsvári rendháznak ismét feles összeg adatott ki az elébbiek által, a miből a kolozsvári Collegium külön 9919 r. frt 28 krt kapott. 1719—20-ban a kolozsvári rendházfőnök akaratából a generalis procurator ezen, eddig Rómában kezelt tőkét, mely csak 31/2

száztóli kamatot adott, áttette az erdélyi tartományi rend kezelése alá, a hol az annyira megnövekedett, hogy belőle két helyen 24.008 frt adatott ki kamatra. Ennek következtében a Rómában gyümölcsöztetett LIBER Capitalium et Censuum Academici Collegii ac Templi Claudiopolitani Societatis JESU — Ex Bationibus Missionum Daciearum et Procurator. Provinciáé Austriae, ac Procurator. Generalium necnon — Ex Contractibus, Obligatoriis, Recognitionibus, Transactionibus, coeterisque ejusmodi Manuscriptis collector, ac in hanc seriem redactor. Anno Domini 1724. Az egész könyvben »Dacia«, néven említtetvén Erdély: én a történeti igazsággal ellenkező e tannak terjesztője lenni nem tudok. Csodálkozom, hogy a sok ismeretit jezsuita tudósok Ilia, Fasching, Kunics, Fridvaíszky sat. a mult században mind e hibába estek. Saját tudásukat fitogtatták-e régieskedésökkel ? vagy más czéljuk volt vele ? En okát nem tudom. Kosznak tartom s nem követem példájukat.