Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

• RODOSTÓ ÉS A BUJDOSÓK SÍRJAt. 499 E szép síriratot minden valószínűség szerint maga a fejedelem fogalmazta és vésette emlékkövére legbensőbb barátjának, legelőkelőbb s legállhatatosb hívének, a ki nem ingadozott életében soha, a ki olyan maradt mindvégig, »sicuti erat in principio,« s a ki a vasjelleműek csoportjában is aczél volt. Bercsényiről tudjuk,hogy Rákóczinak— a halállal vivódót is hűn ölelő — karjai közt lehelé ki törhetetlen, nagy lelkét. S miután a felejthetetlen hív barátot a fejedelem megsiratta és halhatatlan érdemeit e közlött sírirattal megörökíté hamvai fölött: egyszersmind az elköltözettnek lelki üdvéért és emlékezete föntartására, évenként bizonyosszámú halotti misék szolgáltatását kötelező örökalapítványt tőn az egyháznak. Rákóczi ezen alapító-levele — mint Asian conzulnak az érsek mondá, — most is megvan a rodostói görög ecclésia levéltárában, s az exequiákat Bercsényiért állítólag még tartják. Erről azonban én csak másnap délelőtt, a már megtartott (alább említendő) presbiteri gyűlés után értesülvén, az alapító-levél megtekinthetése és lemásolhatása iránti engedély kieszközlésére már idő nem maradt. A második magyar sírkőnek,a »Sibrik apánk« emlékkövének inscriptiója,az ékes vérttakarókkal környezett, díszes vésetű családi czímer alatt ez: HIC IN TERRA EXTRANEA POST YARIOS FORTUNÁÉ CASUS REQUIESCIT DOMINUS NICOLAUS SIBRIK DE SZARVASKEND, NOBILIS IIUNGABUS, SERENISSIMI FRANCISCI II. RÁKÓCZI TRANSSYLVANIAE PRINCIPIS AULAE PRAEEECTUS, IN ADYERSIS SICUT IN PROSPER1S CONSTANTER INCONSTANTEM EIUS SORTEM SECUTUS. EXUL CUM EXULE DOMINO SUO, Vl-to AB ILLIUS OBITU MENSE, POST GRAYEM Y. ANNORUM INFIRMITATEM LXII. CIRCITER ANNOS NATUS, SUCCUBUIT RODOSTI AD PROPONTIDEM. DIE VII. 8-BRIS MDCCXXXV. így szól a szeretett urát már félév múlva halálba követett hív udvarmester sírirata, melynek szerzőjéül az elhúnytnak régi barátját, Mikes Kelement kell tartanunk.