Századok – 1889
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457
• RODOSTÓ ÉS A BUJDOSÓK SÍRJAt. 471 kiadásra nekem; a minthogy én azokat, —• a többi bujdosók sírfelirataival egyetemben, — Rákóczi Emlékiratainak 1866-iki és 1872-iki kiadásaiban, mint függeléket, közzé tettem, az eredeti rajzokat Kubínyinak visszaszolgáltatván. Ezek aztán, Henszelman többi rajzaival együtt, Kubínyinak halála után vétel útján Ipolyihoz kerültek, s ennek hátrahagyott kéziratgyűjteményében lesznek — Henszelman utalása szerint — föltalálhatók. A czédrus-koczka ugyanott még megvan. Ennyit Kubínyiék expeditiójáról. Tizenöt évnek kell vala elmúlni ez után, míg ismét magyar ember (de németül író magyar ember!) vetődött Rodostóba. Egy Kutschera Húgó nevű úr ugyanis, — úgy látszik, a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövetség vagy conzulatus valami fiatalabb alkalmazottja, — egy meg nem nevezett társával 1877-ben, szintén mint mi, Praissinet-gőzösön elrándúlt Tekirdagba, a honnét egy napi időzés után, Muradli felé, a szárazon tére vissza, Úti élményeit aztán egy rég elfeledett tárczaczikkben: »Eine Wallfarth nach Bodosto« czím alatt tette közzé a Pester Lloyd 1878. évi folyama július 16. és 18-iki számaiban ; melyeket mi gondosan eltettünk. Kutschera úr, mint közleménye mutatja, élénk szemlélődő természettel bír, azonban maga bevallja, hogy nem szakember, nem történetbúvár. Első látogatását a templomoknak, temetőknek és különösen a Panajia görög templomban Bercsényi, Esterházy, Sibrik síremlékeinek szentelé; melyek feliratait (nem tudván, hogy azokat mi már 1866-ban kiadtuk), lemásolá s a Lloydban közölte, de Bercsényiét nagyon csonkán, a kopottabb szélső betűket nem bírva kibetűzni. Gr. Esterházy Antal sírkövéről pedig ugyanott azt írja, hogy az »schmucklos und ohne Wappen.« Nagyon fölületesen nézte meg a t. utazó; rá van arra vésve az Esterházyczímer, csakhogy nem fönt, mint a másik kettőn, hanem a feliraton alól, — a mint majd látni fogjuk. Kutschera úr azután a Rákóczitól az ecclésiának hagyott házat tekinté meg, (a többieket nem!) s arról sem tud mit írni. A parochián a lelkész, P. Marino, egy nyájas olasz minorita, megmutatta neki a régi anyakönyveket, melyekben forgatva, számos magyar nevet talált az utazó; de csak a gr. Csáky