Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

• RODOSTÓ ÉS A BUJDOSÓK SÍRJAt. 465 terségekkel voltak készítve. Egy szekérbe két ökröt fognak, kik akármely lónál sebesebben lépnek. Ilyen szekérben jár maga az indiai király is, és ezeket ugyanő küldötte annak a muftinak Mekkában, hogy küldje az török császárnak, — az mint mondják, — ilyen izenettel: Hogyha az némettel olyan gyalázatos békességet (a karlóczai békekötés) csinált s hadakozni nem akar : szántson-vessen otthon azokon az ökrökön! Tekerdákrúl én hajón mentem vissza, Urunk és Asszonyunk szárazon; az nagy hőségben igen meg is betegedék az útban szegény Asszonyunk, alig mehetett be Konstantinápolyba, hova én is harmadnapra vergődtem be, szelem nem lévén. — Vittem Tekerdákrúl magammal a hajón abbúl a szép rubíntszinű jó borbúi tíz átalaggal.« ') Eddig Komáromy emlékezései Rodostórúl. Hézagos bár, de nem érdektelen s a valóságnak megfelelő adatok, már a mi a várost és vidékét, fekvését, termékenységét, kikötőjének élénk forgalmát illeti. Bővebb, behatóbb ismertetését nyújtja Komáromynál Rodostónak a húsz év múlva: 1720. tavaszán, már Rákóczival, Bercsényivel ideköltözött Mikes Kelemen, halhatatlan »Törökországi Levelei«-ben. Különösen becses néprajzi adalékokat találunk nála ; a négyféle nemzetiségű lakosság életmódját, szokásait, gazdaságvitelét (pl. a szőlő-, gyapot- és selyemtermelést) élénken írja le, — és sokkal részletesebben ezt, mint az emigránsok névsorát, elhelyezését, házait, családi és lakviszonyait, a fejedelem által eszközölt nagymérvű építkezéseket, átalakításokat, sétakertek ültetését, stb. Ezekre s illyesekre, valamint általában a bujdosókra vonatkozó életrajzi adatokra, egyes emigránsok érkezésére és távozására, mi czélból, hová lett küldetéseikre, működésöknek legalább némi érintésére, a jó Mikes alig terjeszkedik ki; — ilyenekben, sajnos, igen-igen szűkszavú. Az aestheticus elragadtatva gyönyörködik szép prózájában: a történetíró azonban sokkal többet óhajtana tőle hallani. De hisz ő nem írt sem diáriumot, sem krónikát, (legalább »Levelei«-ben nem!); avagy lia l) Komáromy János Diáriumja, 67—69. 11.