Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

• RODOSTÓ ÉS A BUJDOSÓK SÍRJAt. 459 Bocsássa meg e méla hangulatú sorokat nekünk az olvasó; de Rodostóról nem tudunk mi úgy írni, mintha száraz krónikát kellene csak egyszerűen papirosra vetnünk. S ne is tudjunk soha; és ne tudjon egy magyar ember sem, mind az időknek végeiglen. * * * A II. Rákóczi Ferencz és hív köyetőinek számkivetési s elhalálozási helyeként nemzetünk történelmében emlékezetessé vált Rodostó városa a régi Thráciának Moesia nevű tartományában, a török Ruméliában, a Márvány-, másnéven Fehértenger európai partján fekszik, ott a hol e tenger legszélesebb. A hajdani görög világban Bisanthe (nem Bizancz!) nevezetű város áll vala e helyen, melynek roppant kövekből rakott ódon falmaradványai a mai török városrészben még láthatók. Egyedül ezen ős falmaradvány az, a mi Rodostóban az ozmán uralom előtti időket még hirdeti. Á várost törökül Tekirdagnak nevezik. Tekirdag Konstantinápoly tói 25 mérföldnyire esik a tengeren, délnyugat felé; épen fele útja Gallipolinak. Kormányzósági székhely s igen élénk kereskedelmi város; és mégis, az utasszállító európai közlekedési vállalatok közül egyedül a franczia Fraissinet-társulat gőzhajói érintik kikötőjét rendesen, — továbbá a helyi török gőzösök. Mikor a török birodalom fővárosa még Drinápoly (Edirne) vala: ennek tengeri kikötőjét Tekirdag képezé; a mint az edirnekonstantinápolyi vasútvonal is Rodostó háta mögött vonul el. A legközelebbi vasútállomás Muradli, 3—4 órányira fekszik; de közte és Tekirdag között két—harmadfélezer lábnyi magas hegyhátak húzódnak, melyeken át a közlekedés csak lóháton vagy rázós tatárszekereken lehető. E kényelmetlenséghez járul, hogy a Kaukázusból az orosz invázió elül kivándorolt mahomedán cserkeszeknek egy népes raját épen ezen hegyekbe telepítették, s e még félvad népség fiaiból gyakran verődnek össze rablóbandák, A tárgy: Rodostó, legalább reánk nézve oly vonzó, olyan básau kedves, kegyeletteljes, hogy magában tanúlmányuuk némely részeiben is, a szakszerű ridegség szabályait elvetve, több közvetlenséggel, nagyobb melegséggel irtunk, mint az hasonló ismertetéseknél talán szokásos. Mindazáltal, ezt öntudatosan, akarva tettüJc, — a lelki ösztön parancsolta így Írnunk, s mi engedénk sugallatának. T. K. 30*