Századok – 1889

Tárcza állandó rovatok - Folyóiratok szemléje - 447

448 TÁRCZA. teti 4 képpel, melyek az Életrajzokban is megjelentek. Czobor Béla ugyancsak Bakócz Tamásnak ama kárpitját mutatja be és ismerteti, mely eredetileg Mátyás királyé volt és fia Corvin János révén jutott a pápa-jelölt bíboros tulajdonába. Dr. Semper (Insbruckból) a nemz. muzeumban lévő bronz-mozsarakat írja le, képekkel illusztrálva. Csergheő Géza az Ujlakyak illoki (helyesebben szerém-újlaki) síremlékein levő czímereket magyarázza. Az újabb leletek közül Posta Béla a tószegi östelepekről, Havas Sándor az Aquincumból származókat, Dudás Gyula a vujana-halmi leleteket mutatja be, Szendrei Csoma József régiséggyűjteményéről, Pulszky Ferencz egy szombathelyi fiatal Bacchus szoborról ír s Szilágyi Sándor az erdélyi ötvösség történetéhez közöl újabb adatokat. A levelezés, irodalom és különfélék rovatának apróbb közleményei fejezik be a tartalmas és gazdagon illusztrált füzetet. — A BUDAPESTI SZEMLE májusi füzetében »A huszonkettedik articulus« cz. alatt Károlyi Árpádtól vau egy nagybecsű történelmi tanulmány, mely az 1604-iki híres törvényczikk betoldást egészen új adatok alapján beszéli el s arra a meglepő eredményre jut, hogy az magától Mátyástól származott. E czikk mint feldolgozás is a legsikerültebb magyar essaiek közé tartozik. Török Aurél folytatja érdekes és becses tanúlmányát egy ősi emberfajról, az ajnókról; több társadalmi és szépirodalmi közlemény és ismertetések zárják be a tartalmas füzetet. — A FIGYELŐ ápr. füzetét Cserép József nyitja meg a Zriuyiásznak Tasso és Vergil világításában való méltatásával. Paszlavszky Sándor három zempléni költőről (Szemere Miklós, Borúth Elemér, Darmay Victor) megkezdett tanúlmányát —, Vachott Sáudorné rajzait a múltból (az 50-es évekből), Szaák Luiza: Báró Jósika Miklós életéről és munkáiról -— folytatja. Sennowitz Adolf a Magyar Könyvszemle egy czikkére reflectál »Laikus okoskodások a tudományos bibliographia terén« czim alatt; egy eddig ismeretlennek mondott nyomdászról (Greus Györgyről) közölvén felvilágosító adatokat. Vozári Gyula: Vörösmarty költői nyelvezetének jellemzését folytatja. Kubányi Béla feleleveníti a Magyar Kurírnak 1803-ban »Virág Benedek halál-híréről« közlött korai tudósítását, és Sombory Lászlónak arra írt versét »Virág Benedek emlékezeté«-ről. Koncz József, a m.-vásárhelyi Teleki-levéltár búzgó kutatója, gr. Teleki Sámuelnek, a nagy könyvgyűjtő és tudós kancellárnak, Kovásznai Sándorhoz 1783-ban írt egy irodalomtörténeti becsű levelét. Végül dr. lllésy János közöl adalékot br. Orczy Lőrincz életéhez. A tartalmas füzetet id. Szinnyei József irodalomtörténeti repertóriuma zárja be. — A LUDOVIKA AKADÉMIA KÖZLÖNYÉNEK III. és IV. füzete hosszú sorozatát közli az időszerű katonai és hadászati ismertetéseknek. A lövészetről szóló elmélkedés után Király György tollából, összehasonlító tanúlmányt találunk benne a franczia és német tüzérség legújabb állapotáról Kemény Ferencztől; a m. kir. honvédség fejlődéséről 1869-től 1888-ig Cs. J-tól; a franczia gyalogsági (Lebel) puskáról Müller Hugótól; Olasz-