Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - JUNIUS: Erdődi Bakócz Tamás élete. Írta Fraknói Vilmos 417

TÖRTÉNETI IRODALOM. Beatrix örömteljes elragadtatásában a fölött, hogy czélt ér, nem vette észre a kelepezét. Beleegyezett abba, hogy lakásán, néhány megbízható ember előtt történjék frigyök megáldása. — Ulászló ekkor összehívta bizalmas tanácsosait. Ünnepélyes óvás alakjában kinyilatkoztatta előttük, hogy nincs szándékában feleségül venni a királynét; és a házassági Ígéretet, mellyel a helyzet kényszerűségei előtt meghajolva magát leköti, előre érvénytelennek jelenti ki.« »Ezen előzmények után október 4-én (1490.) megjelent Beatrix palotájában, úgy mintha látogatására jőne. Az egri és a győri püspökök, Báthori István, Kinizsi Bál és Schellenberg, a csehországi cancellár kisérték. A királyné udvari emberei és a nápolyi követek által környezve fogadta. A kölcsönös üdvözlés és rövid társalgás után, a királyné és a király a győri püspökkel a terem egyik szögletébe vonultak. A beavatottak körülvették őket, ügy hogy a többiek a történendőkről nem nyerhettek tudomást. A püspök összefogva Ulászló és Beatrix jobb kezét, a királyhoz ezt a kérdést intézte : Felséged akarja-e az itt jelenlevő királyné ő felségét törvényes hitvesül fogadni a római egyház szertartása szerint ? Igen, volt a válasz. Azután a királynéhoz fordult: Felséged akar-e az itt jelenlevő király ő felségének törvényes hitvese lenni a római egyház rendelése szerint ? Akarok, volt válasza. Erre a főpap áldását adta a fejedelmi párra. Ulászló pedig megújította kérelmét,hogy bizonyos akadályok elhárításáig a történtek maradjanak titokban. És elbúcsúzván, palotájába tért vissza.« !) Még ezzel sem végződik a groteszk comédia. Félév multán ez a Sganarelle király, a ki malgré lui házasodik, Esztergomban meglátogatja a királynét s kényszerből consumálja a házasságot. Mindez idő alatt pedig váltig alkudoznak a Sforza Biánka kezére, csak a hozomány tekintetében nem tudván megállapodásra jutni, noha Bakócz a megigért »illő jutalom« reményében őszintén, serényen ügynökösködik. A carnevál frigyet végül is néhány esztendővel később, midőn Ulászló Anna franczia herczegnő kezét megnyeri, VI. Sándor pápa mint kezdettől érvénytelent semmisnek nyilvánítja. Midőn Bakócz az imént leírt bohózatot rendezte, már cancellárja volt a királynak, honnan az udvar körében magasabbra nem emelkedhetett. Közvetlen utána a győri püspöki széket az egrivel cserélte föl, mely elismerés lehetett az ügyes rendezőnek. Most már helyzete és sikerei egyaránt biztatták, hogy mindent merjen. »Második királya volt az országnak«, »tekintélye immár nagyobb volt a királyénál«, hisz a királyt ő vezette. Még jóformán meg sem települt új püspöki székén, már agya kidolgozta a *) Fraknói: Bakócz élete 39—40. 1.