Századok – 1889

Értekezések - Dr. KOMÁROMY ANDRÁS: Sempte és Galgócz hadi fölszerelése 1622-ben 403

406 KÜLÖNFÉLÉK. temérdek kárt okozott átvonulásával jószágaiban, mintha csak jutalmat várt volna Bethlentől a megérdemlett büntetés helyett! Erre válaszol aztán a fejedelem 1621. május 22-én írott levelében, kitűnő bizonyságát adva annyiszor magasztalt politikai eszélyessége és bölcs önmérsékletének, mit csak azért nem nevezünk ravaszságnak, mert egy Bethlen Gáborhoz hasonló nagyszabású államférfi jellemzésére, véleményem szerint, ily közönséges mértéket használni helytelen dolog volna. A legnagyobb óvatossággal ír ez esetről, gondosan kikerülve az oly szavakat is, melyek gyanúját elárulhatnák, bár nem titkolja elégedetlenségét, vádolván a semptei parancsnokot, ki »ha maga fejétől próbálta ezt meg, nagyobb áruló ez világon ndllánál nem lehet.« >) Megvetőleg szól az őrség gyávaságáról, »mert Sempte várában nemhogy ezt a kevés német hadat nem mertük volna mi magunk személyében megvárni, de különb s több ellenségnek is gondot adtunk volna belőlle«, de azért biztosítja Thurzót, hogy bár kárvallását a rajta esett gyalázattal szemben semminek tartja, mindazonáltal úgymond »fejedelmi hitünk szerint assecuráljuk, hogy minden kárvallásáért dupplávúl mást adunk, és eddigien való grófságát egy nagy urasággal neveljük.« Egy ügyes fordulattal kéri ezután híre, neve tisztességére, hivatkozva hazaszeretetére és társadalmi állásának becsületére, mindenekfelett pedig nem fukarkodván a fényes Ígéretekkel, hogy Érsekújvárt hűségesen védelmezze s ne adja fel a közeledő ellenségnek.2

) Bizalmas híveivel szemben azonban nem tartózkodott a fejedelem árulónak nevezni Thurzót, valaminthogy az újvári őrség sem sok kíméletet tanúsított kötelességéről megfeledkezett parancsnoka iránt, hanem a semptei árulásról értesülve, nyíltan vádolta a német vezérrel való egyetértéssel, szemébe mondván, hogy Balogh Ferencz egyenesen az ő parancsára cselekedett. Menté magát a ravasz úr, úgy a hogy tudta, de a vitézlő rend, írja Bethlen, »kemény szókkal megintette, . . . hogy ő hírek nélkül se ne írjon, se szolgáját sehová ne küldözze, mert ha valamit vehetnek eszekben, ellenek való consultatiót vagy tractát, istenekre, lelkekre el nem szenvedik senkinek.« Az őrség zendülése félemlítette-é meg Thurzó Szaniszlót, ki igen jól tudhatta, hogy a felbőszült szenvedélyekkel merész játékot űzni sokáig nem tanácsos, vagy a fejedelem Ígéretei gyakoroltak hatást reá ? — eldönteni nem tudjuk; tény azonban, hogy midőn nem sokkal utóbb Buquoi császári vezér Forgách Zsigmond nádorral Érsekújvár alá szállott s az erősséget keményen *) Mert mint említettük, felesége és gyermeke is a várban voltak. 8) Történelmi Tár 1886. évf. 25. 1.