Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - AGRICOLA: Ipolyi Arnold kisebb munkái V. k. - II. közl. 332

394 történeti irodalom. nyagolását és az itt tapasztalt visszaesést; védte nézeteit azok ellenében, a kik előbbi közgyűlési beszédének a görög és római mythologiai képeknek a magyar opera-háznál kizárólag használása ellen intézett felszólalását helytelenítették és czáfolgatták, sőt gúny tárgyává tenni is megkisérlették. Erős érveket hozott fel újabban saját felfogása s nézetei védelmére, a minek végén némileg lehangolva, így nyilatkozott: »A magyar történeti festészet géniusza gyászt ölthet, mert e szakbeli művek sem a kiállításon, sem másutt nem voltak láthatók; a történeti festészeti pályadíj nem volt kiadható, a mire nézve pedig a megelőző évben kecsegtető reményeink voltak....« Itt az elnök még egyszer kitért a nemzeti festészet legfőbb feladatának kérdésére, melyet mellőzni nem lehet, ha azt akarjuk, hogy legyen méltó magyar festészet és nemzeti műiskolai irány, melyet a Képzőművészeti Társulat vezessen. »Legelső programmunkban ki volt ez tűzve — mondja az elnök — nem is mi tűztük ki, hanem a nemzeti közvélemény s a sajtó, hogy mi nem akarunk Magyarországon pusztán csak művészetet létesítni az antik s modern művészet ódon képleteivel és genre-ével; de egy ezen sokkal felül álló feladatot tartunk szemünk előtt, hogy t. i. a külföldi művirágzás és fejlődés alapján felemelkedve, a művészetet, ligy, mint más népek, műfejlődésünk legmagasb fokára akarjuk emelni, saját vérünkké és húsunkká, nemzetivé és magyarrá tenni, a mint tettük irodalmunkat, a latin, német és franczia utánzások kezdeményezése után nemzetivé és magyarrá, melylyel most ép úgy, mint nemzetünk más szellemies jellegével, fellépünk a világ más művelt népei szellemvilágának bármily szerény mértékben gyarapítására és evvel nemzeti individualitásunk érvényesítésére. (400. 1.) S én nem hiszem — jegyzi meg mély meggyőződés hangján az elnök — hogy legyen köztünk valaki, a ki nemzeti jellemét le nem vetkezte s cosmopolitává nem lett, a ki a nemzeti művészetet, a magyar nemzeti népies műkifejezés irányát ne javalná és ne akarná a, magyar Képzőművészeti Társulat egyik főczéljáúl kitűzve látni. Én legalább állásomban, mint a társulat elnöke, megtisztelve önök bizalma, és választása által, ezt tartom egyik legfőbb feladatunknak.« És itt hosszasan fejtegette elnök e felfogását, számos támogató példát hozott fel a népek míveltsége történetéből, czáfolta az ellennézeteket, kimutatta, hogy a magyar nemzetet parányi száma s rokontalan, elszigetelt helyzete kétszeresen útalja képességeinek a művészet terén is érvényesítésére s ez által az európai népek családjában szükséges voltának bebizonyítására . .. »így halad át az elnöki beszéd egy hosszú polemizáló úton, védve saját magyar nemzeti műfestészeti álláspontját, s czáfolva és erejükből kiforgatni igyekezve az ellenvéleményűek