Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

ÉS AZ OLASZ DIPLOMACZIA. 293 annyiszor igért haclisegély elmaradása miatt a Velenczével való első háború alatt szenvednie kellett. S midőn Zsigmond parancsára líjból megindítá a háborút Yelencze ellen. Zsigmond segélye akkor jött, midőn Brescián kivűl már Bergamot, Yercellit, Cremonát s több más várost is fel kellett adnia. De még ekkor is sokat lehetett volna még tennie, ha a hazavágyódó magyarok Friault időnek előtte oda nem hagyják. Zsigmond továbbá, írja Visconti Fülöp, soha nem elégedett meg a havi 5000 arany provisióval, hanem 8000-nél is többet kívánt. Nem csoda tehát, ha a viszony közötte és Zsigmond közt nem az többé, mint annakelőtte volt. A magyar követ eltávozása után csakhamar újból kitörtek az ellenségeskedések Velencze és Milano közt, és Visconti Fülöp 1432. augusztus 24-ki levelében mély alázattal folyamodik ismét segélyért Zsigmond királyhoz. Az ügyek azonban Zsigmondra nézve ekkor már egészen más fordulatot vőnek. Bómában ugyanis, hová Zsigmond 1432. május 21-én tartá ünnepélyes bevonúlását, a velenczei származású IV. Eugén pápának, világi nevén Condulmier Gábornak, sikerűit őt Velenczével kibékíteni, minek következtében Zsigmond egyátalában nem avatkozott többé Visconti Fülöp ügyeibe. Sőt 1437-ben a velenczei dogé, Zsigmondhoz intézett s ápril 18-án kelt levelében Visconti Fülöpöt már mint közös ellenséget említi s fenyegető magatartása következtében erélyes intézkedéseket tart szükségesnek. Ajánlja, hogy Zsigmond északról, Velencze pedig délről támadják meg egyidejűleg a milanói zsarnokot. A Zsigmond és Velencze közti béketárgyalások is a legjobb eredménynyel folytak s az azokkal megbízott Danduló Márk velenczei követ 1437. októberben, két hónappal Zsigmond halála előtt tért vissza Velenczébe. OVÁRY LIPÓT.