Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

ZSIGMOND KliiÁLY ÉS AZ OLASZ DIPLOMACZIA. Mária királynő halála után, bár Zsigmondnak a belzavarok kitörését egyelőre, mint tudva van, azzal sikerűit megakadályoznia, hogy a törökök ellen hadisegélyt eszközölvén ki a franczia, burgundi és más külhatalmak részéről, a fenyegető veszély elhárítása érdekében tett emez intézkedéseivel megnyugtatta egyelőre a háborgó kedélyeket, — a trónkövetelő Nápolyi László pártja mindazonáltal, mely különösen Dalmácziában, Horvát- és Tótországban mindegyre növekedett, igen sok gondot okozott neki. Mint De Armannis mantuai követ 1395. deczember havi budai jelentéseiben olvassuk, Zsigmond a László-pártiak kiengesztelése czéljából eleinte azt tervezte volt, hogy nőül veszi Nápolyi László nővérét, Johannát, a későbbi II. Johanna nápolyi királynőt, mely terve azonban a magyar főurak részéről a legélénkebb ellenzésre talált. Zsigmond pedig, kit, ugyancsak a fennevezett mantuai követ állítása szerint, ekkor egyedül a főurak tartottak fenn, ezek akarata előtt meghajolni kényszerűit. *) De Armannis fennidézett jelentésében figyelmezteti fejedelmét, hogy ha Zsigmondnál el akar érni valamit, szükséges, hogy ajánló-leveleket küldjön neki az egyes befolyásosabb országnagyokhoz, különösen pedig Stibor vajdához, az esztergomi érsekhez és Guidotti Bertalanhoz, ki a magyar főurakkal igen jó lábon áll. A mantuai követ különben nem igen hízelgőn nyilatkozik Zsigmond udvaráról. Annyira szegény, úgymond, hogy nem érdemli meg az udvar nevet. Az ügyek elintézése igen nehézkesen megy, s csak azok végezhetnek hamar, kik a királynak pénzt kölcsönöznek, s ezek többnyire olasz kalmárok. Bezzeg midőn az adott kölcsön megfizetéséről van szó, az már sehogy sem megy. A követ azt tanácsolja fejedelmének, küldjön Zsigmondnak ajándékúl egy vég bíbor bársonyt, melyen Zsigmond czímere legyen aranynyal kibímezve s egy Századok. 1889. IV. Füzet. 18