Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - F. V.: P. de Nolhac. Les Correspondents d’Alde Manuce 257

2r,a TÖRTÉNETI IRODALOM. későbbi váczi püspök utján, ki Aldust, hozzá (Budáról 1512. szeptember 14-én) intézett levelében »testvérének és legjobb barátjának« czímezi. Kiváló érdekű az ismertetett gyűjteményben egy levél, melyet Anna királyné udvari káplánja és latin nyelvmestere, néhány hónappal Magyarországba érkezése után, 1502. decz. 19-ikén, Budáról Aldusnak ír. »Joannes Capellanus«-nak írja magát alá. A szövegből kitűnik, hogy franczia pap volt, ki Annát szülőföldjéről kisérte új hazájába. Utjok, mint köztudomású, Yelenczén át vezetett, hol a signoria több napon át, páratlanúl fényes vendégszeretettel ünnepelte a magyar király jegyesét. Az' udvari káplán ekkor sokat fordult, meg Aldus házánál. Bizalmas barátság jött létre közöttök. Amint János káplán Budára érkezett, azonnal irt Aldusnak. Elbeszélte neki a királyné fogadtatásának részleteit. Közölte vele a Mátyás király által alapított könyvtár görög kéziratainak jegyzékét.x

) Tudósítja, hogy a királyné jól érzi magát; már is reményteljes állapotban van. Közte és a király között a leghevesebb szerelem uralkodik. Határtalanúl boldogoknak érezik magukat. A magyar főurak előtt is igen kedves a királyné. A latin nyelvben már nagy előhaladást tett. A királyné által üdvözletét küldi és szolgálatait ajánlja. Kevésbbé érezte magát jól az udvari káplán Magyarországon. Panaszkodik, hogy a magyarokkal semmiféle összeköttetésben nincs, és irodalmi viszonyba sem léphet velők. Úgy látszik, Anna királyné idegen környezetét czélzatosan elkedvetleníteni és távozásra késztetni akarják. János káplán el is van határozva arra, hogy a tél múltával visszatér hazájába. Szándékát valószínűleg végre is hajtotta. Mert magyarországi tartózkodásának semmi nyomát sem találjuk. Ez az egyetlen emlék, melyet róla bírunk. P. Y. *) Sajnos, ezen levelet nem bírjuk. A jelen gyűjteményben közlött második levélben vau rá utalás: »Scvipsi jam pridem ad te. . . . cum nominibus quorundam librorum graecorum, qui multi sunt in ea bibliotheea, quam magnificentissimus rex Mathias olim eonstruxerat.«