Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - AGRICOLA: Ipolyi Arnold kisebb munkái V. k. - I. közl. 247

249 TÖRTÉNETI IRODALOM. ban emeléséről tartott terjedelmes és tanulságos megnyitó beszédet, a Magyar Történ. Társulat 1870. évi nov. 3-ki választmányi ülésében Schulz Ferencz hírneves műépítészünk halálát jelentvén, a nemzetet rokonszenves részvétre hívta fel azon férfiú irányában, a kit a vajda-hunyadi vár és visegrádi királyi lak, s a mácsai királyi vadászlak helyreállítási munkája közben ragadott el a halál, a ki — mondja meghatottan az előadó —• mienk volt szívvel-lélekkel, lelkesült multunk dicsőségén, s a kit méltán siratunk, mint a művészet felkentjét. Szóval: Ipolyi minden írásában, értekezései által, nyilvános beszédeiben mintha rendszeres és bizonyos logikai egymásután szerint készítette volna elő a közönséget e nálunk kevesek által mívelt tudományi szakban. A Történelmi Társulat elnökévé választatván, az 1876-ki nagy gyűlést: A magyar nemzetegység és államnyelv történeti alakulása czímű emlékezetes elnöki beszédével nyitotta meg, az 1873-kit: A magyar iparélet történeti fejlődése czímű, ismeretlen régi adatokban és megragadó érdekű új eszmékben gazdag beszéddel, az 1878-kit: A magyar mütövténeti emlékekről, az 1879-kit Maros-Vásárhelyen: A magyar hadtörténelemről írt s a székelvségen kezdve, az udvari körökig fel mindenkit meglepő tanulmányával. E katonai tárgyú beszéd az akkori háborús hírek következtében országszerte rendkívüli érdeklődést keltett. A magyar olvasó közönség a régi magyar királyok századaiba képzelte vissza magát, midőn a püspökök keresztet tartva kezökben vezették harezba a magyar nemességet; örömmel látta a lelkes főpapban élni nagy elődei traditióját és hazaszeretét. A hol a pap is így érez és gondolkozik — mondá a közvélemény — ott a királyi szék védve van, s ha vész jő, a nemzet férfiasan meg fog állani helyén. Ily előzmények és hazafiúi munkásság után, 1880. az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat elnökévé választatván, annak márcz. 14-iki közgyűlését úttörő, iránymutató s programm-jellegű nagy beszéddel nyitotta meg. Itt, rendkívüli előkészületeihez méltó helyén, már egészen otthon volt Ipolyi püspök, s magasra törekvő lelke igazi elemében jól érezte magát, feltalálva kedvencz munkakörét, a mi örömét teljessé tette, s mely helyet és állást ő, liiv ön odaadással hat éven át egészen betöltött. »Eletem egyik nagy eszményét képezte ugyan mindig a hazai művészet — így szól beszéde elején. — Igyekeztem vizsgálataimmal és irataimban a magyar műtörténetet, a nemzeti műemlékeket s míveltségtörténetiinket reconstruálni; azon erős meggyőződés vezetett, hogy ez által a nemzeti műtörekvéseknelc történeti alapját megvethetjük.« (209 1.) Már e néhány sor reményt ébresztett az új elnök iránt, a mit a beszéd folyama s a későbbi megnyitók hitelesítettek és meg-