Századok – 1889

Értekezések - KROPF LAJOS: Budai Parmenius István 150

KÜLÖNFÉLÉK. I 53 szigeteknél szintén elmerült, mely alkalommal Sir Humphrey Gilbert is a hullámok közt lelte sírját. Csak a »Golden Hind« került vissza Angliába hírmondóul, melyet kapitánya Haies szept. 22-én Falmouth kikötőjébe hozott. Ami Parmenius egyéniségét illeti, ő még elutazása előtt irt egy költeményt, mely szintén Hakluyt említett munkájában jelent meg ily czím alatt : »De Navigatione I. Illustrissimi et Magnanimi Equitis Aurati Humfredi Gilberti ad deducendam in novum orbem coloniam suscepta Carmen Epibatikon Stephani Parmenii Budeii.« Ennek ajánlásában elmondja a költő, hogy Budán született török rabságban, barbárok között, de keresztény szülőktől. Egy ideig otthon tanulgatott, és hozzáadja »postquam doctissimorum hominum opera, quibus tum Pannoniae nostrae, tum imprimis salvae adhuc earum reliquiae florescunt, in literis adolevissem, more nostrorum hominum, ad invisendas Christiani orbis Academias ablegatus fui.« Három évi utazgatás után, mely idő alatt számos Musarum hospitia,« több bölcsen kormányzott resqublikát, és »multarum Ecclesiarum probatissimas administrationes« látott, eljutott Angliába s itt mindenhol oly jó fogadtatásban részesült és az ország annyira megtetszett neki, hogy kénytelen megvallani, miszerint nem igen kívánkozott haza Pannoniába és Budára (Budae meae, quibus patriae noinen debeo.) Megismerkedett itt Hakluyt Richárddal,') ki viszont bemutatta őt Sir Humphrey Gilbertnek Londonban s Parmenius megértvén barátjától a tervezett expediczió czélját, s hallván Sir Humphrey erényeiről, megörökíteni kívánta nevét versben s így keletkezett a költemény, melyet »foetum hunc nostrum«-nak nevez. Az első ajánlás kelte »pridie Kaien. Április 1583« s úgy látszik földinknek még ekkor nem volt tervében Amerikába elmenni, mert ily szavakkal búcsúzik el Sir Humphrey tői »Reliquum est, ut eas et redeas quam prosperrime.« Az ajánlásból s a költemény egy passusából kiviláglik az, hogy Parmenius protestáns volt. Nem is volt volna tanácsos ez időtájt Erzsébet királynő alattvalóinak egy római katholikussal nyíltan pajtáskodniok. Ami nevét illeti, kétségtelen az, mit Conlegner úr állít, liogy földink a XYI. században uralkodó és kivált tudományos férfiak követték szokás szerint családi nevét görögre fordította, mint pl. Hylacomylus (Waldseemüller.) Hogy eredeti magyar neve mi volt, nem tudjuk. Tudósítóm azt gyanítja, hogy a görög »panne« szóra vezethető vissza, mely kis pajzsot jelent s hogy x) Alkalmasint Oxfordban, az angol tudós lakhelyén.