Századok – 1889

Értekezések - Gr. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - XII. közl. 131

134 GR. LAZÁR MIKLÓS. A. Marczali által közölt »Regesták«-ban Dóczy Endrének 1613. szept. 5-ki levelében ily adat szól róla: ->Báthori Gábor a kővári kapitányt Szebenben küldte pénzért, ezt visszatértében a székelyek pénzes-tűi elfogták.« ') A Báthory Gábor megöletése után, minekutána Dóczy Endre szathmári főkapitány a várt, melyben Báthory özvegye lakott, Perneszy Gábor által a császáriak részére elfoglaltatta, Szilágyi benne maradt mint kapitány s míg az a Bethlen fejedelem kezére került, Szilágyi csak a maga hasznát tartva szem előtt, hol egy hol más felé hajlott. Nyereséget Bethlen részéről látva hogy nem kap, a fejedelem biztosa, ki őt a hűségeskü letételére akarta birni, tőle, mint Bojthi irja:« ab homine avarissimo, qui utilitatem pluris quam honestatem aestimabat, et, cui oppidum Ovarinum ab Andrea Dotzio proditionis praemium nomine Caesaris promissum erat, nihil obtinuit«, semmit sem vívott ki. A kapitányságot 1615-ig viselte, addig míg Mátyás király a várat egyezmény utján Bethlennek visszabocsátá. A császári biztosoknak Medgyesen augustus 12-én kelt jelentése szerint: »appropinquantes quarta die Kővarinum, capitaneus loci egregius .Joannes Zilágy cum praesidiariis equitibus nobis obviam venit sequentidie arcem ingressi. ... capitaneus clavesarcisobtulit,.«2

) A vár átadása után jószágok miatt állott elé vádakkal, mi Bethlennek Dóczyhoz ez évben írt két leveléből tetszik ki,8

) hol ily sorok állanak: »az mi a Szilágyi .János jószágának elfoglalását illeti, bátor a jámbor különben ment volna végére, ne is búsította volna azzal kegyelmedet, hanem elsőbben bennünket requirált volna és ha eltalálták volna foglalni, annakutána méltán instituálhatta volna kegyelmedet, és egyebek előtt is felőlünk quaereláját; de mi úgy tudjuk, úgy is vagyon hírünkkel, hogy senki az ő jószágát nem bántotta, ezután is nem bántja;« továbbá: »mi !) Tör. Tár 1879. évf. 302. I. 2) Erd. orsz. gy. Emi. VII. le. 3) Bethlen G. f. Politik, levelei 25. l. — Tör. Tár. 1885. évf. 251. I. Utóbbiból érdekes Kővárra nézve a következő : »Kövárvidéken inkább minden faluban afféle megnemesített boérok, kiket vajdáknak is hínak, voltanak; mikor privatus emberek bírták Kővárat és nem fejedelmek keze volt rajta is, azok az ő szabadságokban és nemességekben megtartattanak, holott nemcsak a várnak urától avagy földesuraktól, hanem régi királyoktól és fejedelmektül vagyon szabadságokról privilégiumok, attól elválva, hogy az várhoz lovok hátán imide-amoda való küldezéssel tartoznak szolgálni. Ez ilyeneket szegény Báthory fejedelem idejében ugyan híre nélkül hatalmasul háborgatták és nyomorgatták és jobbágyokká akarták tenni némely donatariusok, de annak szegények ők nem engedtek, búdosással és minden marhájoknak elvesztésével elkerülték az jobbágyságokat akkor is.«