Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. ZSILINSZKY MIHÁLY: A selmeczbányai egyház s iskola története. Írta Breznyik J. 69

68 TÖRTÉNETI IRODALOM. 72 nyomása Selmeczen is nagy változásokat idézett elő. Valahányszor a császári hadak vonúltak a városba, mindannyiszor kath. elöljáróság neveztetett ki, és a prot. iskolák és templomok elvétettek. És viszont, valahányszor Thökölynek kedvezett a szerencse, mindannyiszor prot. elöljáróság állíttatott. Elképzelhetni azokat az eseményeket, melyek a hadi szerencsének ily gyors változása után bekövetkeztek ! Mennyi felekezeti és magán bosszúra nyílt alkalom! Breznyik könyve ezt részletes alapossággal. itt-ott kritikai megjegyzésekkel adja elő. így például kétségbe vonja (és Horváth Mihálylyal szemben bizonyítja), hogy Thököly 1682-ben nagy összegeket nyert volna a bányavárosokban. Aki figyelemmel lapozza végig e monograpbiát, kénytelen beismerni, hogy az fölötte sok új adatot tartalmaz. S daczára annak, hogy sokszor igen kényes természetű felekezeti dolgokat tárgyal, szerző soha sem lesz pártíróvá ; megtartja a történelmi objectivitást, s rendesen forrásait beszélteti. Ez természetesen az elbeszélés folyékonyságának rovására történik ; mert a ki folyvást a régi kor embereinek kifejezéseit használja, csakhogy hitelesnek lássék előadása, az nem ügyelhet a mai kor irályi tökélyére. Innét magyarázható ki azon körülmény, hogy szerző itt-ott túlságosan hosszú mondatokat használ, (pl. mindjárt elől a 6. és 7. lapokon) a mit az úgynevezett történeti stylus nem igen tűr meg. Eltekintve az olyan kifejezésektől, minők például ezek: »hátrább állottak az agarakkal« (18. 1.) és »a jezsuiták által megdolgozva« (9. 1.) »sikerűit elcsípni« (138. 1.) az előadás mind végig komoly és alapos. Csak tollhibának vagyok hajlandó betudni azt, hogy a szerző a 33. lapon a bécsi békekötésnél és az 1608-ki vallásügyi törvényczikknél »ágost. és helv. hitvallások« szabad gyakorlatáról beszél, holott tudvalevőleg a két protestáns felekezetnek ezen megkülönböztetése csak a linczi békének törvénybe iktatásánál fordul elő először. Az is csak tollliiba, hogy a ] 45. lapon a jegyzetben zsolnai zsinatot mond »rózsahegyi« helyett. A teljesség szempontjából helyes lett volna, ha szerző a II. Rákóczy Ferencz korában, jelesül 1704-ben Selmeczbányán tartott békealkudozásokat is leírja, annyival is inkább, mert Horváth Mihály és Szalay László könyveiben erről kevés van mondva. E tekintetben a forráskutatás nagy eredményeket hozhatna létre; mert valószínű, hogy az említett tanácskozások részletei is megvannak valahol a felvidéki városok gazdag levéltáraiban. Lám a Buchliolzféle »Historischer Geschlechtsbericht«, melyről szerző azt hiszi, hogy elveszett, megvan a késmárki ev. lyceum levéltárában; a múlt nyáron kezemben volt, s remélni lehet, hogy nemsokára napvilágot fog látni,