Századok – 1889

Bizottsági jelentések:

68 TÖRTÉNETI IRODALOM. 68 rozák, hogy fejedelmi sziget legyen, s ott minden nemes személynek tulajdon udvara legyen. S Árpád vezér,'mindjárt mestereket hozatván, derék fejedelmi lakokat csináltata. A Nagy-sziget, úgy látszik, ettől fogva az Árpád-házi s a vegyes korszakbeli fejedelmek és királyok, utóbb királynék birtoka és kedvencz múlató helye volt, »mert bővelkedék sok fáczánnal, fogolylyal, húros madárral, szarvassal, vaddisznóval, dámvaddal és nyúllal; e mellett erdő, szőlő és mezei termékekben annyira gazdag, hogy semminek sincs híjával, mi az élet föntartására és gyönyörűségére megkívántatik«, — úgy mond Oláh Miklós. Főhelye e szép szigetnek inanap Ráczlceve. Magdics István, e város szülötte, pedig feladatául tűzte ki annak mouographiáját megírni, s ennek egyik alkató részét a »Diplomatarium Ráczkeviense«-t már ki is adta. E Diplomatarium 43 királyi okiratot foglal magában a 31 80. lapon. Ezek elsője Zsigmond királytól való és 1405. április 25-én kelt. Azonban az oklevél, valamint a következő tizenhat nem Ráczkevére, hanem a hajdani Keve-vármegye hasonnevű székhelyére, az Al-Duna mellett a Dunavácz nevű dunai ág és a Ponyavicza vize közelében fekvő Kevére, a mai temesvármegyei Kubinra vonatkozik és műveltségtörténeti szempontból általános érdekkel bir. E diplomák úgy kerültek e gyűjteménybe, minthogy Ráczkeve lakói ezen aldunai Kévéből költöztek a Csepelre, s annak szabadságleveleit is magokkal hozták. Midőn, ugyanis, Murád szultán 1439-ben roppant sereggel nyomúlt Szerbiába és Szendrőt elfoglalá, a török seregek a Dunán is átkalandoztak, betörtek Kevébe, ott nagy dúlást követtek el és annyira megfélemlíték annak jómódú rácz lakóit, hogy ezek ott hagyván házaikat s egyéb i'ekvőségeiket, feleségestűi, gyermekestől kivándoroltak és nem minden kóborlás nélkül, végre is megtelepedtek a Nagy-Szigetben, hol a király Szent-Ábrahám-Teleke nevű elhagyott helységet a még fönnálló és sz. Ábrahám tiszteletére szentelt templommal adta nekik szállásúl, megerősítvén régi szabadságaikat. Ez új otthonjokat elnevezték a ráczok előbb Kis-Kevének, később Rácz-Kevének. Az érintett oklevelek tehát, melyek kivonatát már Fejér is adta (CD. X/YI, 928.), teljes joggal vette föl Diplomatariumába Magdics annál inkább, minthogy azok eredetije Rácz-Keve város levéltárában őriztetik, míg másolataikat az országos levéltárban is föltalálhatjuk. A többi okirat már Rácz-Kevére magára vonatkozik,