Századok – 1889
Könyvismertetések és bírálatok - Dr. PÓR ANTAL: Magyar Történelmi Emlékek II.k. Kiadta Kubinyi F. 63
TÖRTÉNETI IRODALOM. 63 összes földbirtok értéke 1.920,000 ("uiai érték szerint mintegy 20 millió) frt volt s ezen tőkéből mintegy 1 'i 3 millió embernek kellett megélnie és a közterheket viselnie. A vagyonnak ily aránytalan megoszlása természetesen nagy társadalmi különbségeket idézett fel. A tartalom bő ismertetése után, a miről csak annyit mondunk, hogy az nem csak hézagot pótol irodalmunkban, hanem aki a magyar közéletnek, az állam szervezetének, a hazánk és Ausztria közti kapcsolat eredetének tiszta képét akarja nyerni és a mellett élvezetes olvasmányt kiván, annak Acsády ezen művét ajánljuk. I )R. DEMKÓ KÁLMÁN. Magyar történelmi emlékek. Kiadja Kubinyi Perem". II. kötet. Oklevelek himtrárniegyei magán-levéltárakból. I. rész. Budapest. 1.888. I — XXV. és 1—400 lap. Ára 4 frt. Miközben a Zichy Okmánytár, a Hazai Okmánytár, az i Anjoukori Okmánytár, a Monumenta ecclesiae Strigoniensis, a Károlyi, Sztárav és Zalamegyei Oklevéltárak folytatását, nemkülönben a Sopronmegyei Okirattár megjelenését, főleg pedig az Arpádkori uj Okmánytár tizenkét kötete indexét, melyek úgy i tudjuk mind szorgalmas munka alatt vannak, epedve vártuk: ime kellemesen lepett meg benuünket Kulinyi Ferencz az általa megkezdett Magyar Történeti Emi éltek II. kötetével, mely előzőjét, az I. kötetet, huszonegy év múlva követte. Ama türelmetlenség s ez öröm egyaránt indokolt. Mert helyesen jegyzi meg Kubinyi megjelent kötete előszavában, bogy daczára annak, miszerint egy negyedszázad óta sok ezer oklevél közzétételével gazdagították búváraink a magyar történelmet, még mindig ezerekre és ezerekre megy azon oklevelek száma, melyek az ország különböző vidékein, különösen régi családaink leveles-ládáiban lappanganak ismeretlenül, magukba rejtve sok becses történelmi adatot, melyek elveszte megbecsülhetetlen kár lenne hazánk történetére. I 'edig ezeket nem csekély veszély fenyegeti, mióta az ősiség eltörlésével elvesztvén actualis értéköket, az éléskamrába vagy lomtárba kerültek, hol a nedvesség által megpuhult és felázott hártyák megpenészednek, foltokat kapnak és olvashatatlanokká válnak, ha ugyan még nagyobb baj nem éri őket, mint azt Kubinyi, valószínűleg közvetlen tapasztalata szerint, élénken tárja elénk. Annál nagyobb köszönetet érdemelnek tehát paleographusaink, kik e veszendő kincset gonddal lemásolják, ép tigy az
