Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A kirándúlás története. Írta dr. Szádeczky Lajos 139

152 A KIRÁNDULÁS TÖRTÉNETE. 152 Ebéd után Teleki Sándor grófnál tett látogatást a társaság s onnan a gróf vezetése alatt az ő négyes fogatán kivűl (melyen, az elnököt, Szabó Károlyt és a másodtitkárt vitte magával) még öt kocsival indult a közeli Koltóra. — Kegyelettel néztük meg a regényes, kies fekvésű és szép emlékű helyet, az ódon és új kastélyt, a szobákat, hol Petőfi Sándor mézes-heteit töltötte, a parkot s benne a »Petőfi-fájá«-nak nevezett vén somfát, a mely alatt a költő leginkább szeretett üldögélni s a hol a most is ott álló kerek kőasztalon annyi sole szép költeményét írta, elmerengve a valóban költői táj látásán. Szembe hosszú sorban húzódnak el a kapniki, felsőbányai és nagybányai aranytermő hegyek, háttérben a Gutinnal. a hegy lábánál a kies halmokon városok és falvak barátságos képe integet, köztük, hol a megénekelt »Fekete faluban fehér torony látszik.« A közvetlen közelben a Lápos folyó termékeny völgye s jobbra-jobbra a régi Szilágysághoz tartozó »arany kalászszal rengő rónaság« és hullámos térség terűi el. Miután a szív és lélek gyönyörrel eltelt a múlt emlékein, a természet és emberi alkotás szépségein : a park egyik kies pontján, árnyas fák között, a szabadban hosszú asztalon felterített igazi magyaros ozsonna várt a társaságra, melynek történeti jelleget az kölcsönzött, hogy a vendégszeretetéről is híres házigazdán kivűl még két régi honvéd sürgött-forgott a vendégek körül: a helybeli derék ev. ref. lelkész: Szabó Sámuel és a gróf egy régi gazdatisztje — a három utolsó még élő koltói honvéd. Estére Nagybányára tért vissza a társaság. Szeptember 1-én egy része a reggeli vonattal elutazott, egy kisebb társaság kirándúlást tett Fernezelyre, megnézni az aranykohókat, a hol az igazgató, Buhl Károly főbányatanáesos a legnagyobb készséggel maga kalauzolta az olvasztó-műhelyeken végig a társaságot és magyarázott meg mindent lekötelező szívességgel. Délután ez a része is elutazott a kirándúló társulati tagoknak; csak Thaly Kálmán alelnök maradt még ott egy napig, a levéltárban dolgozgatva s még egyszer ellátogatván a kies fekvésű Felsőbányára, tolmácsolandó a hatóságok előtt a társúlat köszönetét. így ment végbe a máramaros-nagybányai kirándúlás, amely a már fentebb jelzett kedvezőtlen körülmények daczára is szép sikerrel végződött s gazdag tapasztalatokkal és kellemes emlékekkel jutalmazta az abban résztvevőket s bizonyára egyik szép lapját fogja képezni történelmi társúlatunk évkönyveinek. SZÁDECZKY LAJOS.