Századok – 1889
Bizottsági jelentések: - A kirándúlás története. Írta dr. Szádeczky Lajos 139
148 A KIRÁNDULÁS TÖRTÉNETE. 148 A főispán búcsú-szavai után, melyben még egyszer köszönetet mond a meghívás elfogadásáért s a vármegye múltjának felderítésében kifejtett buzgó munkálkodásért, — a zárgyűlés bevégződött. Gyűlés után a főispán a társúlat még M.-Szigeten maradt mintegy nyolcz tagját a helybeli rendező bizottságok tagjaival együtt ebédre hívta meg. E kedélyes búcsú-lakomán számos pohárköszöntéssel mondottak egymásnak isten hozzád-ot a vendégek és vendéglátó házi gazdák. A délután búcsúlátogatással telt el s aug. 30-án reggel 7 órakor két bérkocsival indúltak el hatan (Thaly, Márki, Szádeczky; Deák Lajos, Dedek Cr. Lajos, Erdélyi Pál) Nagybánya felé. — Farkasrév, Bártfalva, Gyulafalva, Somfalú, az oldalt maradt Sugatag, Szerfalu, Budfalva és Bréb községeket elhagyva, rövid pihenésre a Brébi fürdőnél állapodtunk meg, a mely a Gutin aljában kies helyen fekvő kisebbrendű fürdő. Innen az út folytonosan meredek hágókon s merész serpentinákkal kapaszkodik fel a Gutin hegyláncz tetejére, mintegy 1000 m. magasságba, mígnem a hágó tetején eléri Szathmár vármegye határát. Bemek kilátás nyílik innen visszafelé a máramarosi vadregényes bérczekre és hegylánczolatokra, melyet öt—hat sorban tolakodnak egymás fölé a bukovinai határ irányában. Középen a Pop Iván dominál 1940 m. magas csúcsával, fennebb már az ország határán a 2058 m. m. Hoverlát havast véljük látni. De ha ezeket el-elfeledi is a borongós idő, ott áll az út felett közvetlen közelben a kétágú 1447 m. m. Gutin hegycsúcs, a mely nevet ad az egész lánczolatnak s alább délkelet felé Erdély hatalmas határköve a 2305 m. m. Pietrosz. Az út a hágó tetejéről meredeken ereszkedik le a szűk völgynyíláson, melyet sűrű erdő szegélyez mindkét oldalon, kellemes ellentétül a máramarosi oldal kiirtott pusztaságálioz, mely most legfölebb csak legelőül használható. Csakhamar bányatelepek láthatók s gyorsan elérjük a keskeny völgyben hosszan elnyúló Kapnikbányát, a hol néhány bányatelepet s zúzó-házat tekintettünk meg s nem egy szép darab ásványt és jegeczet szereztünk emlékűi a bányamunkásoktól. Borongós, sőt esős időben folytattuk útunkat a kies bérezek aljában, a vadregényes völgy ölén, majd nyíltabb szép gyümölcsösökkel gyönyörködtető lankás vidéken — Bajfalun át — Felsőbánya felé, a hol taraczklövések hirdették jövetelünket s viszont nekünk tudtunkra adták, hogy íinnepies fogadtatásra legyünk készen. — Hiába volt a szakadó eső, melynek leple alatt nyugodtan, csöndben véltünk utazásunk végpontjára elérhetni:
