Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A kirándúlás története. Írta dr. Szádeczky Lajos 139

144 A KIRÁNDULÁS TÖRTÉNETE. 144 még Fankovics Sándor g. k. püspöki külhelynök, éltetve a különböző egyházfelekezetek közötti hazafias egyetértést, Kandra Kabos a nőket stb. Ebéd után a társúlat tagjai közül többen a főispán és alispán vezetése mellett két kocsin a két óra járásnyira regényes hegyek között a kuzi völgyben a Tisza partján fekvő vadászlakhoz, mely a b. e. trónörökös számára készült, tettek kirándúlást; Veresmart, Karácsonyfalva, Nagy-Bocskó, Lonka falvakon át. Este a színházban a történelmi társúlat tiszteletére díszelőadás volt. Dóczy: utolsó szerelem cz. történeti vígjátékát adta elő Valentin Lajos jól szervezett szintársúlata, a m.-szigeti nyári színkörben. Aug. 26-án reggel 7 órakor a még szét nem oszlott bizottságok a közeli szlatinai sóbányához tettek hosszú kocsisorral érdekes és tanúlságos kirándúlást. A Kunigunda-akna a legnevezetesebb a mívelés alatt lévő tárnák között, ezt tekintettük meg. Belépvén, a fellobogózott, »áldás, szerencsé«-tkivánó kapun: hatanként leszálltunk a felhúzó gépen a 140 m. mély, szépen kivilágított tárnába, mely mintegy hatalmas gothikus templom emelkedik emberi kéz által kivájva a föld mélyében, alabastrom fehérségű remek sófalaival. Nem hiányzik az oltár sem. A tárna felső végén a mívelés kezdetétől fogva egy só-piramist hagytak meg, a mely mennél alább haladtak az ásással, annál inkább szélesbedett s most egy imposans 100 m. magasságú só-gúlát tűntet elő, mely szépen ki volt világítva. Nem hiányzott a magasztos hangúlat emelésére az Orchester sem. A tárna sima oldalfalán, imposans magasságban, deszka-erkélyen, a bányász zenekar volt elhelyezve s nemzeti hymnusunkat, hazafias dalainkat, indulóinkat játszotta,melyek százszorosan visszhangozva a tágas tárnában, igazán lélekemelő hatással volt a természet gazdagságán s az emberi munka erején elmerengő lelkűietünkre. De Adda Sándor főbányatanácsos, tíchmidt László aknanagy, a főispán, alispán s többen Szigetről és Szlatináról vezették a kirándúlókat, magyarázták a sómívelést, bemutattatták a dolgozó munkásokkal a sótáblák felrepesztését, a koczkák vágását stb. De a mi aztán igazi történeti érdekű s a legérdekesebb volt: az ama régi bányászati tárgyak, eszközök bemutatása, melyeket Taraczközön egy régen beomlott bányagödörben találtak. A sóbányászat legprimitívebb eszközei ezek: fából készült bányaeszközök, facsákány, fa emelőrúd, fahéjból és gyökérből sodrott kötelek, favályúk, szűk lukkal az alján, a melybe vizet öntvén, a lassanként lecsepegő víz által repesztették a sót. Mely nép bányaeszközei lehettek ezek több ezredév előtt ? ahoz talán az őskori régészettel foglalkozó tudósaink tudnának hozzá szólani; de annyit minden laikus lát,