Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumän történetírás újabb jelenségei - II. közl. 932
TftRTÜMETI IRODALOM. 943 észtiki részekben szintén. de ott nagyobb számban a ruthen néppel vegyülve. Igy Bereg vármegyében Munkács vára tartozaudóságai közt sok vlach volt már 1364. körül; 1370-ben birájuk kisebb ügyekben a vlach vajda, a ki adójukat a királyné számára fölszedte; Ugocsában 1326-ban Stanislaus kenéz birtokot nyert a királytól; voltak Máramarosban is, a kik szintén különös szabadsággal birtak, s 1349-ben János nevü vajda birájuk volt. Feltűnő, hogy a ma oly erős oláh elemű Hunyadvármegyében nem talált sem vlach, sem oláh nyomokra, s főleg kenézségről és vajdaságról nincsenek oklevelek, ellenben sok emlék szól a magyarság hajdani kiterjedettsége, birtokai és számereje mellett. (119 124. 11.) Nagy elterjedésöket constatálja azonban a vlachoknak Hátszegen, Déva vára birtokaiban, a szöréni bánságban, Zarándban, Lúgos, Káránsebes és Világosvár körűi, s Szászvárosszék erdőségeiben és havasai közt ; említi Kolozsvárt is, a melynek Felek nevű erdejében I. Lajos korában 15 oláh családos gazda telepedvén meg, ma lakóinak száma ezeren feljül van. (125 — 134. 11.) E történelmi tények s oklevéli bizonyságok előtt valóban mesékké lesznek a sokszor említett rumän történetírók és rumän történetírási iskola állításai az önálló román fejedelmek, herczegségek. országrészek és átalában önálló románság Erdélyben valaha létezése felől. Hunfalvy hitelesen kimutatja : hol, mióta lakott magyar földön vlach ? mik voltak ? mikor, mit és miért birtak ? az ország politikai szervezetében mily helyet foglaltak el ? Oklevelek alapján kézzel foghatókig bizonyítja be, hogy Radna királyi bányász város s német telep volt a tatárdulásig, később Besztercze város birtokába ment át Radna völgyével együtt, s ott volt a határőrség felállításáig. Omlás és Fogaras, valamint Máramaros soha sem volt herczegség. Máramarosra nem terjedt ki a római uralom, az mindig annak körén kívül maradt. Hogy dákok és sarmata szlávok bírták, mutatják a földrajzi és helynevek : a Tisza, lza, Mara, Sajó sat. A máramarosi városok alapítói magyarok és szászok, így: Visk, Huszt, Técsö, Hosszú mező, Máramaros-Sziget sat. A lakosok is catholikusok voltak. Csak I. Károly és I. Lajos korában kaptak adományt és nemességet az ottani oláh kenézek és más előkelő nemzetségek, minők : a Drág, Drágos, Bogdán, Dragomir, Kosta s mások. Hogy ott suverän az volt. a ki adományozott, kétségtelen, s ez magában nevetségessé teszi a rumän történetírók állításait. Hogy Bogdán kenéz pártot ütött és sokakat magával elvive, Máramarasból eltávozott s Moldvában a vajdaságot megalapította, tény ; de akkor egyszersmind megszűnt Máramarosban birni, sőt azután is Lajos király vazallja volt.... Máskép áll az Omlás és Fogaras herczegsége dolga is. Mircse vajda nevezte magát annak, igen Vlád. havasalföldi vajda is, de
