Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Alvinczi Péter oklevéltára III. kötete 269

TÖRTÉNETI IRODALOM. 269 ii hivatalos birálat is fölemlít, hogy az időrendi egymásutánt sem méltatta a szerző kellő figyelmére s ez okozza, hogy sokszor ismétlésekbe esik, a melyek sehogysem szolgálnak a munka előnyére. Azonban az 1790-től egész 1837-ig összeállított műsor rendkívül emeli a Bayer munkájának értékét. S ha most arra a kérdésre kellene felelnünk, hogy megvan-e már írva a magyar színészet története ? feleletünk csak az lehetne, hogy egy ügyes író, a ki alakító tehetséggel, eleven érzékkel bir, e két munkából művészi rajzát készíthetné el a magyar színészet történetének. Baver müve mindenesetre mint »forrás munka« — a minek, úgy látszik, a szerző is tekinteni kívánja—• kiváló becsű. Ismételjük, hogy minden hibái mellett is, valódi nyeresége irodalmunknak. Á—o. Alvinczi. Péter Okletéltára III. kötete. Kiadta a in. tud. Akadémia 1887. 1—229. lapon. Név- és Tárgymutatóval. Ára 1 frt 50 kr. Oly rossznak tartom az Okmánytár szót, hogy nem vagyok képes leírni ; ha a szerkesztő úr valamely oknál fogva, a minő • lehet : az eddigi úgy használás ténye, nem helyesli, törölje Iii, vagy tegye meg rá ellenkező jegyzését. De én tudva, meggyőződésem ellenére, ily botránkoztató nyelvtani hibát nem terjesztek. E könyv Erdélynek a magyar korona oltalma alá visszamenetele történetét tárgyazó okleveleket s iratokat foglalja magába 1685-től 1689-ig, melyek azon államférfitól valók, aki ennek egyik tényezője volt, s a kinek életrajzát és az eseményben való részvétét az olvasó az Oklevéltár Il-ik kötete 306 -319. lapjain megtalálja. ») Két körülmény ad e gyűjteménynek történetírási fontosságot. Egyik az, hogy belőle megtudjuk, hogy az Alvinczi itélőmester-féle Diplomatariumnak két példánya volt: egyik saját magáé, mely szállott fiára, fiáról unokájára, s az utolsó Alvinczi tábornok örökösről, kinek neve Gábor ,volt, a gróf Bhédeyekre, ezek egyik gazdag utóda, gróf Khédey Ádám leányával Mária grófnéval átment gróf Mikó Imrére, az erdélyi Muzeum nagynevű alapítójára, a ki azt sok más nagybecsű könyvekkel és kéziratokkal együtt a saját maga teremtette intézetnek ajándékozta. A másik példánya ugylátszik — e nagy esemény fő előkészítőjének, Teleki Mihálynak volt birtokában, a kiről az, vagy annak egy része a gróf Teleki *) Magyar Történelmi Emlékek XV-ik kötet 1870.