Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Herman Ottónak magyar halászati könyve nyelvi társadalmi néprajzi és régészeti tekintetben 216

228 ÍIKÍÍMAK OTTÓNAK közt semmi uyonm; a halászat szabad ipar volt. (a 106. lapon.) Továbbá mondja: »A halászság háromféle volt: királyi, jobbágyi, mely az adományozás tárgyát képezte ; de a törzsökös magyar telepeken a lialászság mindenkoron szabad volt (a 140. lapoii.) »Igazi magyar halász — így szól még egy helyütt (413. 1.) Herman О. — az, a ki ősi szerszámmal, ősi módon, patriárchális összeállásban, tehát ősi bokorban, kötésben vagy felekezetben űzi mesterségét s megbizonyíthatólag czéhes és soha jobbágy nem volt.« Itt a szabadság fogalma nyilván kétféle, melyet H. 0. egymástól nem különböztet meg, s melyet a földmivelés példájával világosíthatni meg. Nálunk minden ember ekét és vonómarhát szerezhet magának, ebben nincs szabadtalanság : de külömbség áll elő, ha kérdezzük, a maga földjét, vagy másét szántja-e ? Hajdan is minden ember szerezhetett magának ekét és vonómarhát : de hajdan is azt kérdezték, a maga földjét vagy másét szántotta-e ? Tehát a szántás-vetés nem volt és nincs is czéh által bizonyos emberekre szorítva ; de a szántható-vethető föld nem közös, hanem bizonyos birtokosoké. A földmivelésnek szakasztott hasonmása a halászat. Ha pénzem és kedvem van, mindenféle halászati szerszámot szerezhetek magamnak, de kérdés : van-e folyóm, tavam, hogy halászhassak. Lehet, hogy hajdan a halászás czéh által nem volt bizonyos emberekre szorítva : de hajdan is kérdés volt, vájjon a vizek, folyók, tavak birtokában vannak-e valakinek, vagy senkinek ? A czéhbeli kötöttség nagyon különbözik a birtokbeli kötöttségtől. A czéhek csak a városok területén, úgy szólván, csak a városok falai között, támadhattak és fejlődhettek ; a halászat, a földmivelés nem folyhatnak és nem folyhattak a városok falai között. Az tehát, hogy a halászat szabad ipar volt, csak annyit jelent, hogy czéh által senki sem volt megakadályozva halászszá lenni ; de nem jelenti ám azt is, hogy szabad volt akárkinek akárhol is halásznia. Azt mondja Herman Ottó, hogy a törzsökös magyar telepeken a lialászság mindenkoron szabad volt. — Ámde nagy jeles munkájában egyetlen egy ilyen törzsökös magyar telepet sem nevez meg, nem is nevezhetne meg. A számosan felhozott királyi oklevelek mind azt mutatják, hogy szabad halászat nem volt, mert eladományozta a király. Hát a halászok magok szabad emberek voltak-e ? H. 0. felhozza 1208-ból, hogy Fakó és István comesek a lébeni apátságnak »contulerunt decem mansiones piscatorum, quorum haec sunt nomina«. . . következik 9 név. Az 1235—40. közt IV. Béla király a pannonhalmi apátság halászait összeiratja, s ott van : »In predio AVeymuch hec sunt