Századok – 1888

Tárcza - Irodalmi szemle - 91

TÁROZA. 91 egy nagyobb czikk van, (dr. Sonnenfeld Zsigmondtól) a mely Mészöly Géza emlékének vau szentelve. Az ERDÉLYI HONISMERTETŐ EGYLET ARCIIIV.TÁNAK inult évi Il-ik füzetében közli Teutsch emlékbeszédét Haltricb felett, Theil megirta Megyes és Selyk (a »két. szék«) történetét a XY-ik században. — Schuller Frigyes a két szék örökös grófjai történetéhez szolgáltat igen érdekes adatokat, külön számlálván fel egyes helységek örökös grófjait ; czikkét okmánytárral látta el. Meltzl Oszkár az erdélyi nemeseknek 178 l-ben József császárhoz benyújtott sérelmi felterjesztését ismerteti. — A »RO.MAENISCHE REVUE« Resiczán megjelenő politikai és irodalmi folyóirat III. évfolyamának 12 füzete (m. é. decz.) programjához híven a magyarországi románok aspiratióit legyezgeti. A mi komolyszámban menő czikk volna benne, az is erősen tendentiosus, a mint már czime is mutatja : »Huru krónikája és Kun László magyar király nagy hadi vállalata Moldovába ad reducendos Cumanos fugitivos. Egy a magyar és a szomszéd országok történetében elhallgatott történeti tény.« IRODALMI SZEMLE. — A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÓ S a magyar történetírás kedvelője nyugodtan tekinthet vissza a lefolyt év eredményeire. Anyag-közlés és feldolgozás közt kezd bizonyos tekintetben helyesebb arány tért foglalni ; főuraink közül is mind többen kezdik megérteni, hogy az ősi név és ősi vagyon nemcsak azt a kötelezettséget szállította rájuk, hogy azokat mocsoktalanul őrizzék meg, hanem hogy régi fényének emlékét is elevenítsék fel. Ennek legjobb módja : ha a régi dicsőség emlékeit a levéltárakból nyilvánosságra hozzák. Valódi örömmel registráljuk, hogy mintegy karácsonyi ajándékul a magyar történetírásnak, karácson-szombatján megjelent »A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltárának« első kötete. Sajátságos találkozása a véletlennek, hogy újabb időben a tősgyökeres magyar Kaplyon nemzetségnek két ága gondolt rá, hogy családja levéltárát a magyar történetírás számára forgalomba hozza : a Károlyiak és Sztárayak. Mindkettő egyaránt fényes s az ősökhöz méltó kiadásában eszközölte azt. Mi most csak egy pár előleges szóval emlékezünk meg az utóbbiról, melynek első 1234—1396-ig terjedő kötete fekszik előttünk s melyet gróf Sztáray Antal megbízásából Nagy Gyula szerkesztett. Valódi díszkiadás, mely 74 negyedrét íven 350 oklevelet tartalmaz s hét phototypicus hasonmással s kilencz pecsétrajzzal van ellátva. Egy bevezetésben beszámol Nagy Gyula a kiadásnál alkalmazott vezérelvekről, melyeket ő méltánylást érdemlő következetességgel követett a legapróbb részletekig, sok helyt szükség szerént terjedelmes jegyzetekkel is ellátván az okleveleket. Valóban ő semmi fáradságot sem kímélt magától, hogy azokat kik e munkát használni fogják, a fáradalmas utánkutatásoktól megmentse,